30.fejezet.~Végre otthon!

Sziasztok.. Én.. én..én.. nem tudok mit mondani.. én sajnálok mindent.. Imádlak Titeket, mindennél jobban! ♥
EZT MOST FELTÉTLEN OLVASD VÉGIG, MERT TUDOM, HOGY A FELE TÁRSASÁG KIHAGYJA EZT A KIS BESZÁMOLÓT AZ ELEJÉN! FULL KOMOLY KÖZÖLNI VALÓM VAN A BLOGRÓL .. !!!!!-->
Szóval, az a szitu, hogy.. hamarosan a történet végéhez érünk.. ezen kívül, lesz egy 31.fejezet, majd a befejező rész.. Azaz még 2 rész van hátra, utána pedig, jaj.. Komolyan úgy a szívemhez nőtt, ez a blog! Szinte belém ivódott, sírni fogok.. Komolyan.. Ah, mind egy.. Egyszer mindennek eljön a vége, így ennek is.

Jó olvasást! ♥







30.fejezet.



*~*~*

Egy éles fájdalom nyilallt a hasamba, mire kicsit feljebb húztam magam a taxi ülésén. 
2 nap alatt nem fogok megjavulni, gondolgattam volna. Az arcomon is vannak kisebb horzsolásoknak mondható sebek, de azok nem fájnak ennyire, mint a hasam.
Nyöszörögve, hasamra szorított kézzel fordítottam fejemet az ablak felé.
Lassan hazaérek a fiúk körébe. Úgy érzem magamat, mint aki ezer éve nem látott családjához tér vissza. De, ez valójában, valamilyen szinten igaz is! Nekem a fiúk a családom!

- Itt jobbra vagy balra? - kérdezte felém fordulva a sofőr. Tekintete érdeklődést tükrözött.
- Jobbra - feleltem nyugodtan, majd kezem végighúztam a hasamon.
A vezető nem válaszolt, csak bólintott, és hajtott tovább.

Pár perc elteltével, megláttam a házunk magasba emelkedő tetejét. Egy mosoly terült szét az arcomon. Egyszerűen boldogsággal töltött el újra otthon lenni. Való igaz, csak kettő napot töltöttem távol az otthonomtól, de nekem az sok, és megerőltető volt.

A taxis leparkolt a házunk előtt, majd felém fordult.
Egy fintort vágtam, majd kiszálltam az autóból, és a csomagtartóból kivettem a bőröndöm.
az utat már rég kifizettem, így ezzel sem kellett bajlódnom.

Egy nagyot szippantottam a levegőből, majd elindultam a ház kapuja felé. Azt kitártam, majd beléptem rajta. Szemem elé tárult a hatalmas kertünk, ami tele volt gyerekjátékokkal. Önkéntelenül is elmosolyodtam a gondolat révén. Hiányzik már Benjamin.
Nagy léptekkel igyekeztem az ajtó felé, mihelyt odaértem benyitottam, és bőröndömet begurítottam rajta.
Arcomon egy gonosz mosoly jelent meg. Szórakozzunk kicsit.
- Hol vagyok? - kiáltottam el magamat, mire trappolást hallottam, s megjelent előttem Zayn.
Kérdő pillantást vetett rám, majd felém indult, elém érve karjait széttárta, és megölelt.
- Úgy hiányoztál répa fiú! 
- Te ki vagy? Miért ölelgetsz?
- Te nem tudod ki vagyok? - hitte el egy pillanatra, de kétségei egy pillanat alatt szerte foszlottak, mikor megjelent Liam, és eloszlatta őket.
- Ne szórakozz! Ez szép dolog átvágni a másikat!
- Ne haragudj, apu! - hajtottam le a fejemet.
- Louis! - éreztem ahogy Harry hátulról magához ölel.
- Szia! - fordultam felé, majd egy újabb ölelésben részesítettük egymást.
- Én is - csatlakozott Niall, majd átkarolt minket.
- Akkor én sem maradok ki! - vetette át karjait rajtunk Zayn.
Liam mosolyogva állt, és bámult ránk.
- Gyere már ide, mackóm! - idéztem felé szavaimat, Ő pedig egy mosollyal az arcán hozzánk bújt.
- Á, olyan jó, hogy itt vagy! - örvendezett Harry, mikor már elengedtük egymást, és bementünk a nappaliba - Komolyan azt hittem, hogy soha többé nem fogsz ránk emlékezni! Annyira lesulytó volt a kórházban, mikor nem tudtad, hogy ki vagyok, azt hittem szórakozol! - ecsetelte Harry a történéseket.
- Őszintén megmondom, tényleg nem tudtam, hogy kik vagytok, ti nem akartok ilyet! - ráztam a fejemet, majd felálltam, és a nappali közepére léptem, s pólómat felhúztam. - Ahogy ilyet sem!
- Úr Isten! - tágultak ki a srácok szemei - Nagyon csúnya - vált együttérzővé Niall hangja.
- Tényleg! Miért álltál le verekedni ezzel az alakkal? 
- Mert, egyszerűen olyan dühös lettem rá, hogy le tudtam volna tépni a fejét!
- De mi okból?
- Bántotta Benjamint, és Zoe-t is! . csaptam az asztalra, mire a fiúk hátrahőköltek.
- Belegondoltál abba, hogy mi lett volna akkor, ha megöl? - érdeklődött harsány hangon Liam - Tudod, ha nem érünk oda időbe, ez szét ver téged. Állítom képes lett volna elásni a kertben.
- Micsoda? Ti, hogy kerültetek oda?
- Harry jött rá, hogy hülyeséget akarsz csinálni! Persze, Benjike is sokat segített.
- Igen? - döbbentem le teljesen, majd visszaültem a fiúk körébe.
- Akkor ti vitettek be a kórházba?
- Pontosan! - vágta rá Zayn - Harry, és Niall vitt be téged a kórházba, mi Liammel pedig leszedtük rólad Gerogre-ot.
- Oh, hát köszönöm fiúk!
- Nincs mit megköszönni! - rántott vállat egyszerűen Liam - Természetes, hogy segítünk! A barátunk vagy!
- a legjobb barátunk! - helyesbítette Harry, mire én csak elmosolyodtam, és magam elé pillantottam.
Jó ez a tudat, hogy ők mindig mellettem állnak mindenben, segítenek ha kell, és támogatnak. Ha hülyeséget szeretnék csinálni lebeszélnek róla, viszont ha valamire rá kell beszélni, akkor sem haboznak cselekedni.
- Ja, Louis! Zoe perceken belül megérkezhet!
- Ezt hogy érted?
- Szóltunk neki, hogy ma jössz haza, és hozza a kölyköt!
- Komolyan?! - pattantam fel hirtelen, de rájöttem, hogy nem volt valami jó ötlet. Az arcom eltorzult, kezeimet a hasamra szorítottam.- Áú !
- Minden rendben, haver? - aggodalmaskodott Harry.
- Persze, csak nincs még teljesen rendben a hasam!
- Elég csúnya lila folt égtelenkedik rajta - húzta el a száját Niall, mire én csak bólogatni tudtam.
Alig ültem vissza a kanapéra, mikor csöngettek.
Fejvesztve rohantam az ajtóhoz, és téptem fel.
Az ajtóban, viszont nem az állt akire számítottam.

29.fejezet.~Louis ismét a régi!

Sziasztok! Mivel, mára ígértem az új részt, így hoztam is! Előzőnél +80 tetszik volt, s 3 nem tetszik... Nem baj, megértem, ha valakinek nem tetszik, vannak dolgok, amik nekem sem jönnek be, úgymond. :) Remélem, hogy szavaztok oldalt, és ide is sok sok megjegyzés fog jönni, véleményeket nagyon szívesen fogadok! Fel is lehet iratkozni, nem zavar..:D 


29.fejezet.


Ebben a pillanatban, szinte az egész életem lepergett a szemem előtt.
2010, x-factor, a srácok, a banda, a sok fellépés, a hírnév, majd Benjamin. Igen, Benjamin, hiszen Benjamin a kisfiam, Zoe megjelenése. Benjamin belépése az életembe, s a további dolgok a mai napig.
Nyeltem egy nagyot, majd telefonomat kezdtem keresni sürgősen.
Fel kell hívnom Liamet, Harryt, Niallt, és Zaynt! Tudniuk kell, hogy tudom kik ők! Tudniuk kell, hogy jól vagyok!
Viszont, George Arthurt, ha kell a saját két kezemmel folytom meg, amiért ezt tette velem. Igen, én kezdtem, de köztudott, hogy a fiamért ölök.
ebbe még belegondolni is rossz, 2 teljes napig, azt sem tudtam, hogy kik a legjobb barátaim, és a tulajdon gyerekemre sem emlékeztem.

Azonnal vissza kell mennem Londonba a srácokhoz, és elő kell kerítenem a babámat.

- Lou, csináltam neked teát - jött be Anyu a nappaliba, majd a kezembe nyomta a bögrét. Én csak nagy szemekkel meredtem rá, ami neki fel is tűnt.
- Mi a baj?
- anyu, nekem vissza kell mennem Londonba!
- Mert?Csak nem emlékszel? Emlékszem Liamra, Harryre, Zaynre, és Niallre? És Benjaminra is? - húzta fel a szemöldökét. Akkor vicceljük meg!
- Tessék? Micsoda? Ki az a Niall? És ki az a Zayn? Ismerem egyáltalán őket? És ki az a Benjamin, és miért emlegetitek folyton? Anyu, miért titkolózol?
- Jézusom! Vedd úgy, mintha nem is szóltam volna semmit! Senkik ők, csak emberek - próbált magyarázkodni. szegény,. miért is csinálom ezt vele? 
Ja, mert én vagyok Louis Tomlinson.
- Anyu, megteszed, hogy idehozod a telefonomat?
- Sajnos nem tehetem - húzta el a száját jobbra, majd balra, és sajnálkozó pillantást vetett rám.
- De, mert? Anyu, ez fontos! Nekem telefonálnom kell!
- Kinek akarsz telefonálni? 
- Niallnek.
- Előbb még azt mondtad, hogy nem tudod ki ő.
- Csak szivattalak - nevettem fel. - 3 kerek perce, mindenre rájöttem.
- Komolyan? Ez fantasztikus! - örvendezett anyu, és már hozta is a telefonomat.
- És mit is szeretnél Nialltől? - csúsztatta a kezembe telefonomat.
- Megviccelni.
- Jaj, szegényke!
Kezembe fogtam mobilomat, majd megkeresem Niall számát, s már hívtam is.
2 csengés után felvette.
- Hallo?!  Louis? 
- Te ki vagy? És mit keresel a telefonomban, és honnan tudod a nevemet?
- Áhh, őő, én nem mondhatom el!
- Miért?
- Szórakozik! - hallottam meg a háttérben Liam hangját, majd Niall susogni kezdett neki.
- Te beteg vagy? Eleve emlékezet kiesése van! Miért szórakozna?
- Mert Ő Louis! Érzem, hogy ez csak viccelődik!
- Üzenem Liamnek, hogy ez egyszer Ő nyert.
- Komoly? Na ne! Emlékszel rám? - telt meg örömmel Niall hangja, majd egy pillanat múlva, egy mély hang szólt bele a telefonba.
- Louis! Harry vagyok, tudod ..
- tudom - nevettem fel végre szívemből, majd elmosolyodtam.
- Hála a jó Istennek! Tudod, hogy aggódtunk érted?
- Most már tudom - feleltem - Nem sokára találkozunk ! Csók.
- Várj, majd hívj!
- Rendben, csókoltatom Zaynt!
- Átadom, szia!
- Szia.
 A telefon beszélgetés után azonnal Zoe számát tárcsáztam.
De akárhányszor hívtam nem vette fel. Komolyan aggódni kezdtem.  Mi lehet vele?
Aggodalomra semmi ok! - nyugtattam magamat, biztos nincs nála a telefonja. Vissza fog hívni!
És be is vált a szavam. A telefonom megcsörrent.
- Szia Louis! Zoe vagyok.
- Szia - fújtam ki a levegőt, majd önkéntelenül is elvigyorodtam.
- Jól vagy? - a hangjából aggodalmat véltem felfedezni.
- Leszámítva a has fáját, igen.
- Kivel beszélsz? Apuval? Add ide, add ide! - hallatszott a háttérből Benjamin hangja.
- Szeretne veled beszélni!
- Add ide! Azonnal - nevettem fel, majd mikor megszólalt a kis ártatlan hang, szinte ugráltam örömömben.
- Szia Apu! Jól vagy?
- Milyen, figyelmes valaki! Persze, hogy jól vagyok, baby! Te mit csinálsz? Meg vagytok?
- Aha, anyu sütött nekem sütit!
- Milyet?
- Kakaósat - felelt cuki hangon - Apu, mikor fogunk találkozni?
- Akár holnap! Vagyis, te most hol vagy? Add ide anyukádat, megbeszélem vele!
- Jó, szia Apu.
Benjamin visszaadta a telefont Zoenak, aki nagyot sóhajtva szólt bele.
- London egyik szállodájában vagyunk - nyögte ki.
- De miért nem vagy otthon? Vagy anyukádnál?
- Anyu kijelentette, hogy felnőtt vagyok, keressek magamnak házat!
- És mi van George-val?
- Kitettem a szűrét végre, mit ne mondjak, eléggé felnyitotta a szememet. De Louis, te minek verekedtél össze vele?
- Mert, én nem tűröm, hogy akár a fiamra, és annak anyjára, bárki kezet emeljen! Tudod, számomra mind a ketten fontosak vagytok, még akkor is, ha néha ki tudnám tekerni a nyakadat.
- Ez kedves, hasonlóan érzek - nevetett fel, majd egy sóhajt hallatott.
- Mindig is kedves voltam, Zoe figyelj, és ez a George nem balhézott, hogy úgymond szakítottál vele?
- Nem igazán! Sőt, örült neki, hogy nem jelentettem fel.
- Ahh, értem!
- Na, viszont most leteszem, mert dolgom van! Jobbulást. Puszi.
- Rendben, szia, és üzenem Benjaminnak, hogy szeretem, és nem sokára találkozunk.
- Átadom, szia.
És kinyomtam. Nagy levegőt véve magam mellé tettem a telefonomat, s szemeimet becsuktam, vártam, hogy elnyomjon az álom. Azt hiszem, minden rendbe jött!


U.I.: Megjegyzést, és tetszik/nem tetszik + feliratkozás! :) 

27+28.fejezet~Most mi lesz?!

Sziasztok! előző bejegyzésnél, kértem, hogy 67-68 olvasó legyen, erre 71*------------* Ezért döntöttem úgy, hogy NEM érdekel, hogy összejön-e a 30 megjegyzés, vagy sem, én akkor is hozom a részt!
Amúgy, ha oda tudtatok ennyien komizni, egy részhez miért nem?:P:D
Amúgy lehet oldalt szavazni :) 



27.fejezet.

*~*~*

* Louis szemszög *

Egy fényes szobában találtam magamat. Hunyorogva kinyitottam a szememet, s körül tekintettek a helyiségen. Mégis hol vagyok?
A falak fehérek, mellettem egy éjjeli szekrény, s egy alak.
Pislogtam párat, mire rájöttem, hogy ki is ez mellettem. Harry Styles.
- Te mit keresel itt? - érdeklődtem halkan - És ki vagy?
- Te! Mi? Louis magadnál vagy? - értetlenkedett az ismeretlen fiú.
- Teljesen magamnál vagyok, csak azt nem tudom, hogy te mit csinálsz itt, és azt sem, hogy én hol vagyok!
- Te nem tudod, hogy ki vagyok?
- Nem, de ezt mondtam már!
- Kérlek, mondd, hogy most csak hülyítesz!
- Nem szokásom viccelődni - feleltem halál komoly hangon, mire a srác szemei kitágultak. - Várjunk csak! Az előbb, hogy neveztél?
- Louis! Ez a neved ! - magyarázott kétségbe esetten. - Komolyan nem emlékszel rám? Istenem, pedig még mondta is az orvos, hogy felléphet, de egy percig sem gondoltam rá.
- Mégis micsoda? Elmondod végre, hogy mit csinálsz itt, és hol vagyok?Ja, és, hogy ki vagy?
- Egy kórházban vagy! Verekedtél, és ide kerültél. Amúgy, Harry Styles vagyok! Kérlek, Louis, mondd, hogy tényleg viccelsz velem!
- Miért viccelnék könyörgöm! Én verekedtem? Mégis kivel? Nem szokásom verekedni! - megpróbáltam felülni, de a hasamba egy hatalmas fájdalom nyilallt.
- Teljesen mind egy - nyelt egyet Harry Styles, majd óvatosan felállt a székről s elhagyta a helységet.
Perceken belül egy fehér köpenyes, ősz hajú, s kék szemű ember jött be. Őt pedig egy barna hajú, vékony srác követte.
- Jó napot! Én Dr.Stanley vagyok! Kérem, mondja, hogy érzi magát?
- Köszönöm szépen! Jól érzem magamat! De, mikor mehetek haza?
 - Szerintem, ha minden rendben megy, még ma elhagyhatja a kórházat, de természetesen csak akkor, ha van aki ápolja otthon.
- Persze - feleltem, majd a barna hajú srácra tekintettem, utána pedig vissza az orvosra.
- Mondja, mire emlékszik? Tudja ki maga? Mesél nekem magáról?
- Öhm, persze! Feleltem, Louis Tomlinson vagyok, Doncasterben élek a családommal!
- Tessék? - hallottam meg a barna hajú srác hangját, aki kezeit a szájára szorította, s szomorúan nézett rám.
- Értem! Tájékoztatjuk a családját, hogy hazavihetik. 
- Köszönöm - motyogtam. A doktor elhagyta a szobát, én meg a fejemet a fiú felé fordítottam.
- szia ! - köszönt halkan, majd leült a mellettem lévő székre - Én, Liam Payne vagyok ! - nyújtott kezet, én természetesen elfogadtam jobbját, s megráztam.
- Louis, Louis Tomlinson!
- Hát persze - suttogta.
- Mi?
- Áá, semmi! Kérdezhetek valamit? 
- Öhm, felőlem ! - ez a Liam Payne úgy kezel, mintha ezer éve ismernénk egymást. Furcsa.
- Ismersz, Benjamin nevű embert? 
- Ő, nem nagyon .
- Ilyen nincs - tört ki Liamból, majd egy sajnálkozó pillantást vetett rám.
- Miért? Ki az a Benjamin? Miért kéne ismernem? De várjunk, téged honnan ismer... - fejeztem volna be a mondatot, ha hirtelen nem jön elő egy emlék az agyamból.



- Louis! Gyere már! El fogunk késni a próbáról!
- Megyek apuci - feleltem neki vigyorogva.
- Nem vagyok az apád - szólt Liam.
- De, most az vagy!
- Louis! Gyerünk már! - szólt a göndör hajú, azt hiszem ez a bizonyos Harry Styles.
- Na végre! - mondta egy szőke hajú fiú.
- Azt hittem már fosásod van, annyit ültél azon a klotyón ! - szólalt meg egy sötétbarna hajú fiú.


S az emlék képnek itt vége is szakadt.
Mégis milyen próbáról késtem el? És ki az a szőke, és sötétbarna hajú srác? Miért vannak nekem emlékeim ismeretlenekkel? Vagy, lehet, hogy mégsem olyan ismeretlenek?

- Louis! Magadnál vagy?
- Persze, bocsánat! Öhm, most lehetne nekem is egy kérdésem!?
- Hogyne!
- Milyen próba volt, ahol te is ott voltál, meg Harry Styles is?
- Te emlékszel?
- Csak egy pillanatnyi emlék kép volt - feleltem nyugodtan, mire Liam csak elmosolyodott. 
- Sajnálom, de nem mondhatok semmit! Neked kell rájönnöd!
- De miért?
- Sajnálom! - válaszolt, majd még egy huncut mosolyt villantott, s eltűnt a szobából.

* Liam szemszög *

Egy kedves mosolyt villantottam még Louisra, majd kijöttem a kórteremből.
- Mi ez a mosoly? - kapta fel az eddig kezeibe temetett fejét Harry, a székeken ülve - Csak nem? emlékszik? - indult volna be a kórterembe.
- Nem! De, kezd neki visszajönni pár dolog! Nagyon idegesítő, ám ez az emlékezet kiesés!
- Komolyan? De várj! Emlékszik a kis srácra?
- Sajnos nem, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan rendbe fog jönni!
- De mondd már el, hogy mi volt! - sürgetett Niall.
- Hát, épp kérdezni szeretett volna valamit, de megakadt a mondat közben, és percekig meredt a semmibe, majd mikor megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e erre, Ő csak annyit kérdezett, hogy lehet-e egy kérdése, mondtam neki, hogy feltétlen, erre Ő rákérdezett valami próbára! azaz jött neki egy emlék valami próbáról! Szóval, jó úton halad!
- Tökéletes! - mondta Zayn, majd Harry mellé ült, s vállára helyezte a kezét.



28.fejezet.

*~*~* 

* Louis szemszög *

Már több, mint 1, és fél napja Doncasterben vagyok. Semmit nem értek. A fejemben minden dolog kusza.
Mi történt?
Az addig megvan, hogy verekedtem, de mégis kivel, és mi okból? Nem szokásom verekedni! Sosem megyek neki az embernek ok nélkül.
Vagy egyáltalán én voltam a hibás? Hiszen mégis csak én kerültem kórházba.
Vagy mégis én voltam, és tényleg okkal rontottam neki az illetőnek? De akkor mi volt az ok?
Ezt a sok kérdést ..

Ekkor egy újabb emlék tört fel bennem.


Már vagy egy jó órája dedikáltunk, mikor egyszer csak egy lány ide állt elénk egy kisbabával.
Annyira ismerős volt nekem, mintha valahol láttam volna már.
Ahogy az arcára néztem, lecsapott rám a felismerés.
Teljes mértékben megrémültem, hiszen ez a lány az a lány.
Az a bizonyos lány akivel egy és fél évvel ezelőtt ... uram isten, ez lehetetlen. Nagyon gyorsan kezdtem el venni a levegőt.
- Hé, haver! - fordult felém Liam - Jól vagy?
Tenyerem izzadni kezdett.
- Nem, nem vagyok jól! - vágtam rá azonnal.
- Menj ki kicsit - szált hozzám másik oldalamról Harry.
De, már sajnos késő volt a lány pont elém ért, rám mosolygott, majd felém fordította a kisbabát.
- Szia Louis! - köszönt édesen mosolyogva. - Remélem emlékszel rám ! Látom a szemedben, hogy emlékszel rám! - hajolt kicsit közelebb hozzám .Zavartan lesütöttem a szememet, majd leraktam a tollat, azt hittem ebben a percben felrobbanok.
Idegeim már a csúcson voltak.Kiabáltam, ordítottam volna, ha nem egy dedikálás közepén lennénk.
- Em-emlékszem! - dadogtam zavartan. 
- Te ismered ezt a lányt? - kotyogott bele Harry a dolgokba.
- Igen, volt alkalmam közelebbről megismerni ... -motyogtam halkan.
- Úgy érted? - nyíltak tágra Harry szemei, majd a lány karjaiban lévő kisbabára nézett  akinek kék tekintete ragyogott.
Nagyon féltem , hogy ez a lány azt fogja mondani, azt a bizonyos szót ... rettegtem attól a bizonyos szótól.
- Louis, - szólalt meg ismét a lány. - Szeretném bemutatni a fiadat.  




A mimet? Hirtelen nyitottam ki a szemeimet, majd lihegésben törtem ki.
Nekem van egy fiam? Szemeim kitágultak, éreztem, hogy tenyerem izzadni kezd.
- Louis! Minden rendben ? - hallottam meg húgom, Lottie hangját.
- Persze - feleltem, majd felültem, mit sem törődve a hasamba nyilalló fájdalommal.
- Ne erőltesd meg magadat! Valami baj van? Louis! Hová mész?
- Lottie! Nekem van egy gyerekem? - fordultam felé, mire Ő megszólalni nem tudott.
- Hát, én nem mondhatok semmit! Vagy emlékszel már? Vagy, anyu! - kiabált anyának, aki perceken belül megjelent, majd Lottiera, onnan pedig rám tekintett.
-  Mi a baj?
- Anyával vitasd meg ! - mondta Lottie, majd elszaladt.
Mi a fene? Már megint semmit nem tudok! Ezek direkt titkolóznak előttem?!
- Mi a baj? - kérdezte Anyu, majd leült mellé mosolyogva.
- Anyu! Én nekem pár perce volt egy 'látomásom' .  Nekem van egy gyerekem? - néztem mélyen a szemébe, mire Ő kifújta a levegőt, majd rám nézett.
- Louis! Meg kell értened! Neked kell rájönnöd a dolgokra! Mindenre, nem mondhatok semmit! Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem!
- Anyu! Ne csináld már ezt velem! Mégis mit jelentsen ez? Miért nem tudhatok semmit? Ezekről a fiúkról sem tudok semmit, akiről tegnap volt emlék képem! Arról a bizonyos Harry Stylesról, és Liam Paynről, meg volt ott egy szőke, és egy sötét barna hajú is! Kik azok anyu? És miért nem emlékszem erre a Harryre? Miért hitte azt, hogy szórakozom vele? - tőrt ki belőlem egyszerre minden.
- Jaj, fiam - lehelte, majd megsimogatta az arcomat - Nem mondhatom meg!
- Istenem - csúsztam le a kanapén kínomban, s szemeimet összeszorítottam.
Hasamba éles fájdalom nyilallt.
- Áú - nyögtem, mire Anyu megrémült.
- Valami baj van?
- Igen! Egy csomó, de most csak a hasam ..
- Ah, főzök neked valami finomat - jelentette ki, majd elsétált a konyha felé.

Erőtlenül nyúltam el a kanapén, s vártam a csodára. 
Mégis mit jelentsen ez, hogy nekem kell rájönnöm? Mire kéne rájönnöm? Sosem voltam egy hülye gyerek, de ez kifogott rajtam. 
Nekem sehogy sem áll össze ez a kép. Egy lány, és az a kisbaba, azt mondta 'Louis, bemutatom a fiadat' . Ezek szerint, ha minden igaz, van egy fiam. De mégis ki lehet az? Mennyi idős? Hol van? 
Akkor ott van még ez a bizonyos Harry Styles, aki azt hitte, hogy szórakozom vele! Miért tettem volna? Talán régebbről ismer? Valami eltitkolt rokonom? Na, jó ez baromság! Vagy.. talán egy barátom? És ez a Liam Payne? Miért kérdezte tőlem, hogy ismerek-e Benjamin nevű embert?  Nem nem ismerem Benjamin nevű embert! Mégis ki lehet ez a Benjamin, és miért kéne ismernem!? Nekem ez magas!! Ideges tornáztam magamat ismét ülő helyzetbe, mire ismét jött egy emlék kép.



- Ne búslakodjatok srácok! - mondta Simon Cowell. 
- De, Simon! Vége mindennek - válaszolt a szőke hajú.
- Igen! - feleltem én is - Nem sikerült!
- De sikerült ! - csapott az asztalra Liam - Még bármi megtörténhet, csak hinni kell benne.
- Igazad van - állt mellé, a sötét barna hajú.
- Liamnek, és Zaynnek igaza van ! - mondta Harry Styles.
- Nem áll meg a világ! Higgyétek el! Ti még sokra viszitek! 
- Ha te mondod Simon! - szőke.
- Igen, Niall én mondom.  "


S, ebben a pillanatban mint villám csapás ért a felismerés. Hiszen őket én ismerem!


U.I.: Megjegyzést hagyni, ne felejts el, és tetszikelni/ nem tetszikelni! :)

Egyesség!

Helloooo!


Akkor kössünk egyességet!

Ide, összehoztok nekem több, mint 30 megjegyzést, és meglesz a 67-68 rendszeres olvasó, én pedig dupla részt hozok! Ki van benne? Ez még áll a mai nap folyamán! NEM ÉR UGYAN ARRÓL A GÉPRŐL 2X MEGJEGYZÉST ÍRNI, MERT LÁTOM, HA UGYAN ARRÓL VAN;D 

Eleve a friss rész, csak holnap jönne, de ha meglesz a kérésem, akkor ma lesz DUPLA!
Szavazni is lehet oldalt!:)

26.fejezet.~A balhé!

Sziasztoook!:D Az ígért, mai fejezet! :|


Mivel, kicsit durvára sikeredett, így visszaolvasva, tegyük ki rá a +14-es karikát, jó a mai fiatalság, már kemény szex fanfictionokat olvas, tudom.. de akkor is, nekem jobb a lelkiismeretem, hogy kiírtam.
Kommentárba, őszintén, írjátok le a korotokat, kérlek, tudni szeretném, hogy ki hány éves, és a fejezetről a benyomásotokat, véleményeteket! Tetszik/nem tetszik gombokat is lehet nyomkodni!:)
Jó olvasást!

26.fejezet.




Az ajtó perceken belül kinyílt, és szemben találtam magamat George Arthurral. A vékony, magas körülbelül 185 cm körüli barna hajú, és barna szemű ember, felhúzta a szemöldökét mikor megpillantott.

- Szevas Louis! Mi jártadban erre? Csak nem megsajnáltad Zoet, és hoztad neki vissza Benjikét? - mosolygott rám gúnyosan, mire az öklöm meglendült, és egy hatalmasat vágtam az arcába.

 George megtántorodott, majd mikor észhez tért, megindult felém, én viszont nem hátráltam meg.
Ügyes vagy Louis! Csak így tovább - bíztatott  a kis ördög a vállamon.
- Egyrészt, neked nem Benjike, másrészt pedig, ha még egyszer kezet emelsz a fiamra, akár az anyjára, kitépem a beleidet - köptem a szavakat, mintha szitkozódnék.
- Te bolond vagy! - indult meg felém George, majd szó szerint kilökött az udvarra.
A fűre estem, de azonnal fel is pattantam.
- Szóval verekedni akarsz? Akkor legyen - vigyorodott el, majd közelebb jött hozzám, és egy hatalmasat ütött a hasamba, védekezni sajna nem tudtam,  azt hittem kiköpöm a tüdőmet is.
Talán mégis rossz ötlet volt megütni ezt a dögöt. Így is jártas a verekedésben, még szétver teljesen.
- Még mindig verekedni szeretnél? - rántott fel a földről, majd egy undorító mosoly jelent meg az arcán - Most miért nem beszélsz? Csak nem fáj a hasikád? - kérdezte, majd belevágott ugyan oda még egy nagyot.
Megint a földre estem, már csillagokat láttam.
Vettem pár mély levegőt, majd talpra álltam, s megindultam George felé futva. Neki mentem a pasinak, így hátraestünk, teljes erőből behúztam neki egyet az arcába így rajta tehénkedve.
Undorító dolog egy ember arcába ütni, de a fiamért mindent.
- Igen, verekedni akarok! - válaszoltam, majd egyszerűen szemen köptem, s felálltam róla. - További szép napot, George! - mondtam neki, majd hasamat fogva a kocsim felé vettem az irányt.
- Te, mocskos féreg! - kiabált utánam - Ne is képzeld, hogy elmész - Ebben a pillanatban egy erős fájdalmat éreztem a hátamban, majd minden elsötétült, annyit érzékeltem még, hogy a fejem a betonon koppan.

* Harry szemszöge *

Louis hirtelen rontott ki az ajtón, Benjamint pedig az ölembe helyezte előtte.
Hát ez meg hova megy ilyen sietősen?
- Louis! Hova mész? - kiáltottam utána, de válasz nem érkezett. Egyáltalán meghallotta szavaim?
- Benjamin! Hova ment apukád? - vontam kérdőre a kisfiút, aki könnyes szemekkel nézett rám.
- Nem tudom! - felelt sírva.
- De mit beszéltetek olyan halkan ?
- Kérdezte, hogy George bácsi, tudod anyu barátja, bántott-e, és én elmondtam neki, hogy itt - mutatott csuklójára - bántott.
- Jézus! - csaptam a homlokomra!
Ez egy hatalmas hülyeséget fog csinálni! Ekkora állt össze a kép!
Louis minden bizonnyal Zoeekhoz ment, hogy George-val beszélgessen, rosszabb esetben verekedjen. Louistól bármi kitelik.
A gyereket a kezembe kaptam, és futólépésben indultam az emeletre.
- Liam, Zayn, Niall gyertek gyorsan! Muszáj ! Gyertek már ! - kiáltottam rémülten. Nem hagyhatjuk, hogy Louis baromságot műveljen.
- Mi a fene van ? - szaladt ki a szobájából Niall.
- Mi ez a pánik? - bújt elő Zayn is.
- Mi történt már megint? - Liam.
- Louis elment, hogy ezt a Gerorgeot helyre rakja! Nem hiszem, hogy beszélgetni akar vele!
- Ezt meg honnan veszed?
- Mielőtt elment valami olyasmit mondott, hogy helyre rakja, meg, hogy 2 évig nem áll fel.
- Jézusom ! - néztek össze a srácok.
- azonnal induljunk! - jelentette ki Liam, majd letrappoltunk mind a garázsba, és beültünk a kocsiba.
- Niall! Indítanál már végre? - türelmetlenkedtem, hiszen nekem kellett hátra ülni Benjaminnal.
- Ilyen nincs! Fent maradt a kulcs! - fakadt ki a szőke.
- Akkor menj már érte! - kiabáltam torkom szakadtából Niallel.
- Megyek, megyek - védekezett kezeit maga elé tartva Niall, majd kipattant a kocsiból és elszaladt.
Niall 5 perc múlva tért csak vissza.
- Hol a jó istenben voltál eddig? - markoltam meg idegesen az ülés szélét.
- Bocs, bocs, sürgős menetem volt a WC-n.
- Jó, leszarom! Menjünk már! - keltem ki magamból teljesen.
Sosem szoktam így viselkedni, de most Louis akár meg is halhat, ha nem sietünk.
Niall rálépett a gáz pedálra, s elhagytuk a házunkat.
Idegesen tördeltem az ujjaimat.
- Merre is kell menni? - Niall.
- Itt jobbra ! - felelte Liam, Niall pedig követte az utasítást.

Bekanyarodtunk Zoeek utcájába. Niall itt még gyorsabban hajtott. Mikor a ház már látó távolságba került, szemeimet eresztgettem, történik-e valami,de semmi , majd mikor közelebb értünk, azt hittem a szemem kiesik a helyéről.
Louis, és George verekedtek az udvaron.
Niall leparkolt a ház előtt, én pedig kiugrottam a kocsiból, Liam és Zayn is ugyan így tett.
A verekedőkhöz rohantunk, és lerántottuk Georgeot Louisról. Louis a földön feküdt, arccal a betonon, s nem mozdult. Elég ijesztő látvány volt.
- Én meg akarom ölni - ordítozott George, és rángatózott Liam, Zayn karja között, de ők erősen tartották.
Én letérdeltem Louis mellé, és a hátára fordítottam.
- Mi a jó ég folyik itt? - hallottam meg Zoe hangját, majd egy sikítást. - Mi történt itt?
- Megölöm - kiabált George.
A káosz hatalmas volt, George azt kiabálta, hogy mindenféleképpen meg akarja ölni Louist, akinek arca így is több helyen vérzett, Zoe pedig rémültem áll zöld Audija mellett amivel most érkezett.

Vettem egy mély levegőt, majd Louis mellkasára hajtottam a fejemet.
- Él! - jelentettem ki hangosan, mire a többiek hangosan fújták ki a levegőt.
Niall éppen ekkor szállt ki a kocsiból, majd Benjamint is kivette.
- Ide ne hozd! - kiáltott rá Liam - Meg fog rémülni, vidd innen! Vagy valami! Zoe  vidd innen  Benjamint!
Zoe odaszaladt Niallhoz, és kivette a kezéből a kisfiút, majd magához húzta, és kocsiba ült vele, azonnal elhajtottak.
- Harry! Tegyük a kocsiba! - jött mellém Niall, majd kezeit Louis térde alá csúsztatta, én is ugyan így tettem, csak én a háta alá az egyik, és a feje alá a másik kezemet.
- Egy, kettő, három ! - számoltam, majd egyszerre megemeltük, s behelyeztük a hátsó ülésre.
A másik 2 srác, Liam, és Zayn George-t nyugtatták le, és nyomták be a házba, majd az ajtó becsukódott.
- Gyerünk! Induljunk ! - tapsoltam kettőt, majd beültem az anyós ülésre.
Niall a gáz pedálra lépett, mi pedig teljes gőzzel a kórház felé vettük az irányt.

25.fejezet.~ A balhé elkezdődik!

Sziasztok!Örülök,hogy itt vagy!Megérkezett a friss fejezet, nagy, nagy áldozatok árán! A húgom gépéről tudtam csak feltenni, és az itteni klavitatúra, az ami még anno nekem volt nyáron, és ez a sok helyesíársi hiba okozója! Köszönöm az előző fejezethez, a kommentárok, és tetszikek özönét:) Ide is lehetne komizni, és jó olvasást!:)xx


25.fejezet.~


*~*~*

Amikor hazaértünk a strandról, egy mérges tekintet fogadott minket nagy örömmel az ajtóban.
Zoe végigmért minket, majd megrázta a fejét, s kezeit karba fonta mellei fölött.

- Hol voltatok? - vont kérdőre minket.
- Strandon - tapsikolt Benjamin, én pedig egy hatalmasat nyeltem.
- És jó volt? - érdeklődött, majd rám nézett.
- Persze - feleltem - A lehető legjobb!
- akkor jó ! Ugye te is élvezted kicsikém? - guggolt le Benjamin elé, mire a kölyök felnézett rám, majd vissza anyukájára, s bólintott.
- Van valami amiről nem tudok? Gyanúsak vagytok ti nekem - nézett végig az egész társaságon, majd felhúzta szemöldökét, majd Benjamint felemelve felállt.
- Mégis miről beszélsz? - válaszoltam, talán a kelleténél gyorsabban.
- Szóval, van valami! - jelentette ki, mire nekem kitágultak a szemeim - Srácok, ti nagyon csöndben vagytok, mi történt, amiről nem tudok?
 Az egyszerűen lehetelten, hogy ennyire átlátható volnék. Ha, ez a strandos dolog kiderül engem Zoe kiherél, jobb esetben lekiabálja a fejemet. 
- Semmi - búgták egyszerre, majd Liam előre lépett, s Zoe vállára helyezte egyik kezét.
- Zoe, ne aggódj - rázta a fejét - Semmi baj nem történt!
- Rendben, Liam! Neked elhiszem - bólogatott Zoe, majd elmosolyodott - Rendben, hát akkor szerintem mi megyünk is!
- Mégis hova? - döbbentem le teljesen. Hiszen arról volt szó, hogy Benjamin ezt a hetet még velünk tölti.
- Jaj, tényleg! Az van, hogy George-val, tudod a párommal, úgy döntöttünk, hogy kicsit előbbre hozzuk ezt a nyaralást.
- És oda feltétlen el kell vinned Őt is ? - mutattam Benjaminra, arcom, pedig egy fintort vett fel. Utálom, mikor Benjamin ezzel a George-val van. Az a pasas, egy pszichopata, abból ítélve, amit múltkor Zoe anyukája mesélt róla.
Nem rég, mikor  Benjamin otthon, mármint Zoe-nál otthon volt, elvileg ez a buzi, kezet emelt Zoera. 
Nem is értem, ezt a lányt, hogy tudott neki megbocsájtani. 
Jó, való igaz, én sem vagyok egy mindennapi ember, de nőre sosem emelnék kezet, szerintem ez a világon a legocsmányabb dolog.

- Igen, Louis! Benjamin a fiam, így persze, hogy velem jön nyaralni! - Szemeit az enyémbe fúrta a lány, én pedig próbáltam rendezni az arcvonásaimat.
- De, az egy pszichopata állat, nekem is van ebbe beleszólásom ! - Szemeimben, valami ősi gyűlölet ragyogott. Nem fogom hagyni magamat, nem fogják elvinni Benjmint sehova sem, főleg ez a vadállat.Ebben a pillanatban semmi, és senki nem érdekelt, csak a kisfiam.
- Az tény, és való, hogy van beleszólásod, de attól függetlenül, hogy Benjaminnak te vagy az apja, nem tarthatsz rá, semmiféle jogot! Ő pontosan ugyan annyira az enyém, mint a tied ! - szállt velem vitába.
- Mi bemegyünk ! - veregette meg a vállamat Niall, majd elsétáltak mellettünk, s bementek a házba.


- Nem engedem! Én nem egyezek ebbe bele! - folytattam a vitát.
- És szerinted ez engem hol érdekel? - kezdett el flegmázni.
- Idefigyelj, felnőttek vagyunk, mind a ketten, szerintem megtudjuk ezt beszélni, nem kell rögtön flegmázni - mosolyogtam rá gúnyosan, majd 
- Te álomvilágban élsz, ki flegmázik? 
- Ne veszekedjetek ! - mondta csöndben Benjamin.
- Komolyan, Ő itt a legkisebb, és a legokosabb is - ráztam a fejemet.
- Ahogy érzed, de mi most megyünk, mert lekéssük a gépet!
- Nem, viszed sehova! - álltam Zoe útjába.
- De, igenis elviszem! - dobbantott egyet.
- Mi lenne, ha a gyerek döntené el, hogy kivel akar lenni? - erre a szóra az ablak felé fordultunk Zoeval, s az ablakban könyörökő Liamre néztünk.
Nekem eddig ez miért nem jutott eszembe? Hát persze, Benjamin nagyon apás egy gyerek, szóval nagyban reménykedem benne, hogy engem választ.
- Remek ötlet ! - helyeselt Zoe, majd Benjaminra nézett. Megsimította arcocskáját, majd beszélni kezdett hozzá:
- Kicsikém, kivel szeretnél lenni? Anyuval nyaralni, vagy apuval itt semmit tenni.
Benjamin rám nézett, majd anyukájára, majd ismét rám, és megint Zoera.
- Én nem tudom - hajtotta le szomorúan a fejét. Teljesen jogosan, én sem tudnék dönteni, például egy olyan szituációban, ha Liam, és Zayn között kéne döntenem valami miatt. Persze, ez a szitu, ami itt játszódik, meglehetősen más, de akkor is a fő hangsúly a döntésen van.
- Akkor jössz velem ? - puszilta meg Zoe Benjamin arcát, majd elindult vele a zöld Audija felé.
- Nem - válaszolt Benjamin - Apuval szeretnék maradni ! 
Zoe teljesen ledöbbent, tekintetével végigmért engem, majd fújtatott, s Benjamint a kezembe nyomta.
- Ajánlom, hogy semmi baja ne legyen, mert komolyan, letépem a farkad! - s bevágódott az Audijába, majd rálépett a gáz pedálra.
- Anyu most haragszik rám? - görbítette le az ajkát Benji. Jó apához méltóan vigasztalni kezdtem.
- Dehogyis, anyukád rám haragszik, mert nem szeretném ha George-val lennél, tudod én nem kedvelem különösebben ezt a pasit - magyaráztam a kisfiúnak, s lassan bementem vele a házba.
- Én sem szeretem Őt ! - suttogta halkan a fülembe.
- És te miért nem ? - kis testét magamhoz öleltem, s vártam a magyarázatot.
- Láttam, hogy bánja anyut! - motyogta halkan a fülembe, mire én nekem szinte a földig esett az állat.
- Hogy mi? - pupilláim kitágultak, s gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Erről eddig én miért nem tudtam? Lehet, hogy félelemben tartja Zoet, és bántalmazza? Szegény lányt nagyban elkerüli a szerencse.

- Ó, tudtam én, hogy velünk marad ! - lökött meg kicsit Harry, majd leült a kanapéra.- Most mi ez a löttyedt hangulat? - érdeklődött végül. 
- Nincs itt löttyedt hangulat - Még mindig kicsit sokkolva voltam az előbb hallottak után. 
szabad kezem ökölbe szorúlt, s mérgesen fújtam ki a levegőt.
- Lou, haver! Valami baj van? - próbált velem kommunikálni göndör barátom, de nem nagyon sikerült neki.- Nincs semmi baj! - feleltem a kelleténél kicsit durvábban. Benjamin szemébe néztem, majd feltettem újabb kérdésem - És ugye téged nem bántott? - Benjamin lesütötte a szemeit, majd hezitált. Nem válaszolt. - Benjamin válaszolj! - szóltam rá erélyesen, mire Ő teljesen megrémült, s sírásban tört ki. 
- Én megígértem neki, hogy nem mondom el! Neked is megígértem, hogy nem mondom el anyunak a medencéset!
Te magasságos jó isten! Mi folyik itt? Ez a kisfiú alig 3, és fél éves, és már szinte a hazugságok körül forog az élete. Ez így nem mehet tovább.
- Szóval bántott?
- Egyszer, véletlen, vagyis ... megszorította itt  - mutatott apró ujjával a csukóira - Meg egyszer így lóbált a levegőben, azt mondta, Ő csak játszani akart, de nekem fájt.
- Én szét tépem ! Úgy helyre rakom, hogy 2 évig biztos nem áll fel!  - kiáltottam fel, majd Benjamint Harry ölébe rakva kirontottam az ajtón.
- Louis! Hova mész? - hallottam még a kocsiba ülve Harry ordítását, de hiába. 

Az agyamat ellepte a vörös köd, és csak hajtottam Zoe-ek háza felé, mint valami őrült.
Mihelyt odaértem, kipattantam az autóból, s becsöngettem a házba.
Ha ez a mocsok nyit ajtót, esküszöm letépem a farkát! - gondoltam, majd egyet fújtattam, s vártam, hogy az ajtó kinyíljon.

24.fejezet. ~ Aqua.

Sziasztok! Itt is a friss fejezet!:) Remélem, hogy tetszik, és mindenki komizni fog, aki olvassa a blogot, érdekes, miért nincs mindig 22 megjegyzés, mint a kérdésemnél, hogy hány fejezet legyen?:$ :D Nem kell szégyellni, írjatok csak komit:$ :D Jól esik!:) 

24.fejezet.~

*~*~*

Másnap reggel, Benjamin kitalálta, hogy neki most feltétlenül nyalóka kell, így mehettem a boltba nyalókáért.

***

- Na végre, hogy hazaértél! - pattant fel a kanapéról Zayn, mikor beléptem az ajtón, s tenyereit összecsapta.
- Miért? Készülsz valahova, és így hiányoztam?
- Khm, készülünk valahova! Benjamin találta ki!
- Egek ura - motyogtam az orrom alatt. Tekintetemmel a fiamat kerestem, majd végül meg is találtam. Szemeim kitágultak látványától, majd elnevettem magamat. Egy napszemüveg volt rajta, - ami személy szerint az enyém -, egy rövid nadrág, felül pedig semmi. Kezében, egy kacsás úszó gumi díszelgett.
- Most vagy strandosat játszotok, vagy egyszerűen oda készültök! - állapítottam meg a látottakból.
- Remek! Jól vontad le a következtetést! De te is jössz - nézett rám Liam.
- Persze, hogy megyek - bólintottam, majd Benjaminhoz mentem, és a kezébe raktam a nyalókát, amit kért.
- Parancsolj, fiatal úr, de csak este eheted meg!
- Mert? - lett szomorú arcocskája, mire nekem megesett rajta a szívem.
- Na, jó! Edd meg! - legyintettem - Én addig összekészítek cuccot.
- Milyen kis gondos, az apuci - kuncogott Zayn.
- Vicces vagy, vicces, vicces - mosolyogtam rá gúnyosan, mire Ő csak tovább nevetett.

Felmentem a szobámba, és egy sport táskába bepakoltam a kellő dolgokat, mint például fürdő nadrág, törölköző, és minden egyéb kelléket.

A táskával a vállamon trappoltam le a lépcsőn.
- Na végre! Hát komolyan! Mindig rád kell várni - türelmetlenkedett Harry, majd kilépett az ajtón.
- Apuci - szalad hozzá Benjamin, én pedig kézen fogtam - Kapok majd fagyit a strandot? 
- Átgondolom - villantottam rá egy mosolyt, mire Ő csúnyán nézett rám - Na, jó! De csak azért, mert ilyen édesen nézel ! - kaptam fel a babát, majd egy puszit nyomtam az arcára, s követtem a többieket az autó felé.

***

  
Mihelyt odaértünk a strandra, amit én inkább aquaparknak neveznék, hiszen egy strand az ahol homok van, meg ilyesmi.
Kipakoltuk a kocsiból, és befelé vettük az irányt.
A jegypénztárnál Liam megvette a jegyeket, majd beáramlottunk a helységbe. Az öltözők felé vettük az irányt.
Amint beértünk, mindenki átöltözött, én természetesen segítettem Benjaminnak. 
Niall egy törölközőt kötött a hóna alá, majd elindult kifelé, mi pedig követtük.
Mikor beértünk a aquapark belsejébe Benji szemei felcsillantak a sok színes csúszda láttán.
- Azon lecsúszhatok? - mutatott a kék felé, mire én felnevettem, és bólintottam.
- Na! Niall ne szégyenlősködj már! Vedd le ezt a törölközőt! villantsd ki a kockáid! - röhögött idétlenül Zayn, majd Niall hasára csapott.
- Ezt még megbánod Malik, épp emésztek!
- NA! Viselkedjetek! - szóltam rájuk.
- Igen is apu! - húzták ki magukat a srácok, majd kezüket a homlokuk elé emelték.
- Menjünk már a medencébe! - ugrált a kezeimben Benjamin.
- Ahogy akarod! Felkészülni, vigyázz - és bedobtam a medencébe.
- Te, Louis, mióta tud úszni? - kapta kezeit a szája elé Liam, majd rémülten nézett rá.
- Ő, most óta - feleltem, majd én is bevetettem magam a medencébe, s felhúztam a víz alól Benjamint.

Szegény rémült tekintettel nézett rám, lerítt az arcáról, hogy teljesen megrémült.Arca eltorzult, és sírni kezdett.

- Majdnem megölted! Ha ezt Zoe megtudja, kicsinál ! - jöttek be a többiek a medencébe.
Benjamint magamhoz öleltem, és a hátát kezdtem simogatni.
- Ne haragudj rám! Felelőtlen vagyok.
- Legalább bevallja - lökte meg Liam Harryt, aki Liam hátára ugrott, és leteperte. Együtt tűntek el a víz alatt.
- Tényleg ne haragudj rám ! - emeltem a magasba, mire Ő kapálózni kezdett - Most mi a baj?
- Ugye, nem dobsz bele még egyszer? - jajveszékelt, majd szorosan hozzám bújt.
- Dehogyis!
 De édes pillanat - ugrott a hátamra Niall, mire én elborultam. szegény kisfiam, örök életére utálni fogja a vizet, ezek után.
Mikor kijutottam a víz felszínére, Benjamint kitettem a part szélére, Zaynre bízva.
- Niall, most ütött az órád ! - ugrottam rá, mintha csak játszani akarnék. - Utolsó kívánság? - hátára vetettem magamat, majd egy erőset nyomtam, s már a víz alatt is volt.

***
 A kis vizi kalandunk után, úgy döntöttünk, hogy hanyagoljuk a nagy medencét egy ideig, s megbeszéltük : 
Senki nem mondd egy szót sem Zoenak, Benjamin 'majdnem megfulladásáról'. Nagyon sajnálom, ezt az egészet. Ha nem dobom be oda, akkor talán Niall sem teper le engem, és most Benjamin sem rettegne a víz látványától sem.
-  Kapok fagyit kárpótlásul ?  - mutogatott kisfiam a fagyis bódé felé.
- Persze, neked bármit - kaptam karjaim közé, s iramodtam meg a fagyis felé - De akkor ugye megbeszéltük? Anyukádnak egy szót sem, mert elintézi, hogy soha többé ne találkozzunk.
- Megígérem, Apu, csöndben maradok - felelte csöndbe, majd egy puszit nyomott az arcomra.