29.fejezet.~Louis ismét a régi!

Sziasztok! Mivel, mára ígértem az új részt, így hoztam is! Előzőnél +80 tetszik volt, s 3 nem tetszik... Nem baj, megértem, ha valakinek nem tetszik, vannak dolgok, amik nekem sem jönnek be, úgymond. :) Remélem, hogy szavaztok oldalt, és ide is sok sok megjegyzés fog jönni, véleményeket nagyon szívesen fogadok! Fel is lehet iratkozni, nem zavar..:D 


29.fejezet.


Ebben a pillanatban, szinte az egész életem lepergett a szemem előtt.
2010, x-factor, a srácok, a banda, a sok fellépés, a hírnév, majd Benjamin. Igen, Benjamin, hiszen Benjamin a kisfiam, Zoe megjelenése. Benjamin belépése az életembe, s a további dolgok a mai napig.
Nyeltem egy nagyot, majd telefonomat kezdtem keresni sürgősen.
Fel kell hívnom Liamet, Harryt, Niallt, és Zaynt! Tudniuk kell, hogy tudom kik ők! Tudniuk kell, hogy jól vagyok!
Viszont, George Arthurt, ha kell a saját két kezemmel folytom meg, amiért ezt tette velem. Igen, én kezdtem, de köztudott, hogy a fiamért ölök.
ebbe még belegondolni is rossz, 2 teljes napig, azt sem tudtam, hogy kik a legjobb barátaim, és a tulajdon gyerekemre sem emlékeztem.

Azonnal vissza kell mennem Londonba a srácokhoz, és elő kell kerítenem a babámat.

- Lou, csináltam neked teát - jött be Anyu a nappaliba, majd a kezembe nyomta a bögrét. Én csak nagy szemekkel meredtem rá, ami neki fel is tűnt.
- Mi a baj?
- anyu, nekem vissza kell mennem Londonba!
- Mert?Csak nem emlékszel? Emlékszem Liamra, Harryre, Zaynre, és Niallre? És Benjaminra is? - húzta fel a szemöldökét. Akkor vicceljük meg!
- Tessék? Micsoda? Ki az a Niall? És ki az a Zayn? Ismerem egyáltalán őket? És ki az a Benjamin, és miért emlegetitek folyton? Anyu, miért titkolózol?
- Jézusom! Vedd úgy, mintha nem is szóltam volna semmit! Senkik ők, csak emberek - próbált magyarázkodni. szegény,. miért is csinálom ezt vele? 
Ja, mert én vagyok Louis Tomlinson.
- Anyu, megteszed, hogy idehozod a telefonomat?
- Sajnos nem tehetem - húzta el a száját jobbra, majd balra, és sajnálkozó pillantást vetett rám.
- De, mert? Anyu, ez fontos! Nekem telefonálnom kell!
- Kinek akarsz telefonálni? 
- Niallnek.
- Előbb még azt mondtad, hogy nem tudod ki ő.
- Csak szivattalak - nevettem fel. - 3 kerek perce, mindenre rájöttem.
- Komolyan? Ez fantasztikus! - örvendezett anyu, és már hozta is a telefonomat.
- És mit is szeretnél Nialltől? - csúsztatta a kezembe telefonomat.
- Megviccelni.
- Jaj, szegényke!
Kezembe fogtam mobilomat, majd megkeresem Niall számát, s már hívtam is.
2 csengés után felvette.
- Hallo?!  Louis? 
- Te ki vagy? És mit keresel a telefonomban, és honnan tudod a nevemet?
- Áhh, őő, én nem mondhatom el!
- Miért?
- Szórakozik! - hallottam meg a háttérben Liam hangját, majd Niall susogni kezdett neki.
- Te beteg vagy? Eleve emlékezet kiesése van! Miért szórakozna?
- Mert Ő Louis! Érzem, hogy ez csak viccelődik!
- Üzenem Liamnek, hogy ez egyszer Ő nyert.
- Komoly? Na ne! Emlékszel rám? - telt meg örömmel Niall hangja, majd egy pillanat múlva, egy mély hang szólt bele a telefonba.
- Louis! Harry vagyok, tudod ..
- tudom - nevettem fel végre szívemből, majd elmosolyodtam.
- Hála a jó Istennek! Tudod, hogy aggódtunk érted?
- Most már tudom - feleltem - Nem sokára találkozunk ! Csók.
- Várj, majd hívj!
- Rendben, csókoltatom Zaynt!
- Átadom, szia!
- Szia.
 A telefon beszélgetés után azonnal Zoe számát tárcsáztam.
De akárhányszor hívtam nem vette fel. Komolyan aggódni kezdtem.  Mi lehet vele?
Aggodalomra semmi ok! - nyugtattam magamat, biztos nincs nála a telefonja. Vissza fog hívni!
És be is vált a szavam. A telefonom megcsörrent.
- Szia Louis! Zoe vagyok.
- Szia - fújtam ki a levegőt, majd önkéntelenül is elvigyorodtam.
- Jól vagy? - a hangjából aggodalmat véltem felfedezni.
- Leszámítva a has fáját, igen.
- Kivel beszélsz? Apuval? Add ide, add ide! - hallatszott a háttérből Benjamin hangja.
- Szeretne veled beszélni!
- Add ide! Azonnal - nevettem fel, majd mikor megszólalt a kis ártatlan hang, szinte ugráltam örömömben.
- Szia Apu! Jól vagy?
- Milyen, figyelmes valaki! Persze, hogy jól vagyok, baby! Te mit csinálsz? Meg vagytok?
- Aha, anyu sütött nekem sütit!
- Milyet?
- Kakaósat - felelt cuki hangon - Apu, mikor fogunk találkozni?
- Akár holnap! Vagyis, te most hol vagy? Add ide anyukádat, megbeszélem vele!
- Jó, szia Apu.
Benjamin visszaadta a telefont Zoenak, aki nagyot sóhajtva szólt bele.
- London egyik szállodájában vagyunk - nyögte ki.
- De miért nem vagy otthon? Vagy anyukádnál?
- Anyu kijelentette, hogy felnőtt vagyok, keressek magamnak házat!
- És mi van George-val?
- Kitettem a szűrét végre, mit ne mondjak, eléggé felnyitotta a szememet. De Louis, te minek verekedtél össze vele?
- Mert, én nem tűröm, hogy akár a fiamra, és annak anyjára, bárki kezet emeljen! Tudod, számomra mind a ketten fontosak vagytok, még akkor is, ha néha ki tudnám tekerni a nyakadat.
- Ez kedves, hasonlóan érzek - nevetett fel, majd egy sóhajt hallatott.
- Mindig is kedves voltam, Zoe figyelj, és ez a George nem balhézott, hogy úgymond szakítottál vele?
- Nem igazán! Sőt, örült neki, hogy nem jelentettem fel.
- Ahh, értem!
- Na, viszont most leteszem, mert dolgom van! Jobbulást. Puszi.
- Rendben, szia, és üzenem Benjaminnak, hogy szeretem, és nem sokára találkozunk.
- Átadom, szia.
És kinyomtam. Nagy levegőt véve magam mellé tettem a telefonomat, s szemeimet becsuktam, vártam, hogy elnyomjon az álom. Azt hiszem, minden rendbe jött!


U.I.: Megjegyzést, és tetszik/nem tetszik + feliratkozás! :)