25.fejezet.~ A balhé elkezdődik!

Sziasztok!Örülök,hogy itt vagy!Megérkezett a friss fejezet, nagy, nagy áldozatok árán! A húgom gépéről tudtam csak feltenni, és az itteni klavitatúra, az ami még anno nekem volt nyáron, és ez a sok helyesíársi hiba okozója! Köszönöm az előző fejezethez, a kommentárok, és tetszikek özönét:) Ide is lehetne komizni, és jó olvasást!:)xx


25.fejezet.~


*~*~*

Amikor hazaértünk a strandról, egy mérges tekintet fogadott minket nagy örömmel az ajtóban.
Zoe végigmért minket, majd megrázta a fejét, s kezeit karba fonta mellei fölött.

- Hol voltatok? - vont kérdőre minket.
- Strandon - tapsikolt Benjamin, én pedig egy hatalmasat nyeltem.
- És jó volt? - érdeklődött, majd rám nézett.
- Persze - feleltem - A lehető legjobb!
- akkor jó ! Ugye te is élvezted kicsikém? - guggolt le Benjamin elé, mire a kölyök felnézett rám, majd vissza anyukájára, s bólintott.
- Van valami amiről nem tudok? Gyanúsak vagytok ti nekem - nézett végig az egész társaságon, majd felhúzta szemöldökét, majd Benjamint felemelve felállt.
- Mégis miről beszélsz? - válaszoltam, talán a kelleténél gyorsabban.
- Szóval, van valami! - jelentette ki, mire nekem kitágultak a szemeim - Srácok, ti nagyon csöndben vagytok, mi történt, amiről nem tudok?
 Az egyszerűen lehetelten, hogy ennyire átlátható volnék. Ha, ez a strandos dolog kiderül engem Zoe kiherél, jobb esetben lekiabálja a fejemet. 
- Semmi - búgták egyszerre, majd Liam előre lépett, s Zoe vállára helyezte egyik kezét.
- Zoe, ne aggódj - rázta a fejét - Semmi baj nem történt!
- Rendben, Liam! Neked elhiszem - bólogatott Zoe, majd elmosolyodott - Rendben, hát akkor szerintem mi megyünk is!
- Mégis hova? - döbbentem le teljesen. Hiszen arról volt szó, hogy Benjamin ezt a hetet még velünk tölti.
- Jaj, tényleg! Az van, hogy George-val, tudod a párommal, úgy döntöttünk, hogy kicsit előbbre hozzuk ezt a nyaralást.
- És oda feltétlen el kell vinned Őt is ? - mutattam Benjaminra, arcom, pedig egy fintort vett fel. Utálom, mikor Benjamin ezzel a George-val van. Az a pasas, egy pszichopata, abból ítélve, amit múltkor Zoe anyukája mesélt róla.
Nem rég, mikor  Benjamin otthon, mármint Zoe-nál otthon volt, elvileg ez a buzi, kezet emelt Zoera. 
Nem is értem, ezt a lányt, hogy tudott neki megbocsájtani. 
Jó, való igaz, én sem vagyok egy mindennapi ember, de nőre sosem emelnék kezet, szerintem ez a világon a legocsmányabb dolog.

- Igen, Louis! Benjamin a fiam, így persze, hogy velem jön nyaralni! - Szemeit az enyémbe fúrta a lány, én pedig próbáltam rendezni az arcvonásaimat.
- De, az egy pszichopata állat, nekem is van ebbe beleszólásom ! - Szemeimben, valami ősi gyűlölet ragyogott. Nem fogom hagyni magamat, nem fogják elvinni Benjmint sehova sem, főleg ez a vadállat.Ebben a pillanatban semmi, és senki nem érdekelt, csak a kisfiam.
- Az tény, és való, hogy van beleszólásod, de attól függetlenül, hogy Benjaminnak te vagy az apja, nem tarthatsz rá, semmiféle jogot! Ő pontosan ugyan annyira az enyém, mint a tied ! - szállt velem vitába.
- Mi bemegyünk ! - veregette meg a vállamat Niall, majd elsétáltak mellettünk, s bementek a házba.


- Nem engedem! Én nem egyezek ebbe bele! - folytattam a vitát.
- És szerinted ez engem hol érdekel? - kezdett el flegmázni.
- Idefigyelj, felnőttek vagyunk, mind a ketten, szerintem megtudjuk ezt beszélni, nem kell rögtön flegmázni - mosolyogtam rá gúnyosan, majd 
- Te álomvilágban élsz, ki flegmázik? 
- Ne veszekedjetek ! - mondta csöndben Benjamin.
- Komolyan, Ő itt a legkisebb, és a legokosabb is - ráztam a fejemet.
- Ahogy érzed, de mi most megyünk, mert lekéssük a gépet!
- Nem, viszed sehova! - álltam Zoe útjába.
- De, igenis elviszem! - dobbantott egyet.
- Mi lenne, ha a gyerek döntené el, hogy kivel akar lenni? - erre a szóra az ablak felé fordultunk Zoeval, s az ablakban könyörökő Liamre néztünk.
Nekem eddig ez miért nem jutott eszembe? Hát persze, Benjamin nagyon apás egy gyerek, szóval nagyban reménykedem benne, hogy engem választ.
- Remek ötlet ! - helyeselt Zoe, majd Benjaminra nézett. Megsimította arcocskáját, majd beszélni kezdett hozzá:
- Kicsikém, kivel szeretnél lenni? Anyuval nyaralni, vagy apuval itt semmit tenni.
Benjamin rám nézett, majd anyukájára, majd ismét rám, és megint Zoera.
- Én nem tudom - hajtotta le szomorúan a fejét. Teljesen jogosan, én sem tudnék dönteni, például egy olyan szituációban, ha Liam, és Zayn között kéne döntenem valami miatt. Persze, ez a szitu, ami itt játszódik, meglehetősen más, de akkor is a fő hangsúly a döntésen van.
- Akkor jössz velem ? - puszilta meg Zoe Benjamin arcát, majd elindult vele a zöld Audija felé.
- Nem - válaszolt Benjamin - Apuval szeretnék maradni ! 
Zoe teljesen ledöbbent, tekintetével végigmért engem, majd fújtatott, s Benjamint a kezembe nyomta.
- Ajánlom, hogy semmi baja ne legyen, mert komolyan, letépem a farkad! - s bevágódott az Audijába, majd rálépett a gáz pedálra.
- Anyu most haragszik rám? - görbítette le az ajkát Benji. Jó apához méltóan vigasztalni kezdtem.
- Dehogyis, anyukád rám haragszik, mert nem szeretném ha George-val lennél, tudod én nem kedvelem különösebben ezt a pasit - magyaráztam a kisfiúnak, s lassan bementem vele a házba.
- Én sem szeretem Őt ! - suttogta halkan a fülembe.
- És te miért nem ? - kis testét magamhoz öleltem, s vártam a magyarázatot.
- Láttam, hogy bánja anyut! - motyogta halkan a fülembe, mire én nekem szinte a földig esett az állat.
- Hogy mi? - pupilláim kitágultak, s gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Erről eddig én miért nem tudtam? Lehet, hogy félelemben tartja Zoet, és bántalmazza? Szegény lányt nagyban elkerüli a szerencse.

- Ó, tudtam én, hogy velünk marad ! - lökött meg kicsit Harry, majd leült a kanapéra.- Most mi ez a löttyedt hangulat? - érdeklődött végül. 
- Nincs itt löttyedt hangulat - Még mindig kicsit sokkolva voltam az előbb hallottak után. 
szabad kezem ökölbe szorúlt, s mérgesen fújtam ki a levegőt.
- Lou, haver! Valami baj van? - próbált velem kommunikálni göndör barátom, de nem nagyon sikerült neki.- Nincs semmi baj! - feleltem a kelleténél kicsit durvábban. Benjamin szemébe néztem, majd feltettem újabb kérdésem - És ugye téged nem bántott? - Benjamin lesütötte a szemeit, majd hezitált. Nem válaszolt. - Benjamin válaszolj! - szóltam rá erélyesen, mire Ő teljesen megrémült, s sírásban tört ki. 
- Én megígértem neki, hogy nem mondom el! Neked is megígértem, hogy nem mondom el anyunak a medencéset!
Te magasságos jó isten! Mi folyik itt? Ez a kisfiú alig 3, és fél éves, és már szinte a hazugságok körül forog az élete. Ez így nem mehet tovább.
- Szóval bántott?
- Egyszer, véletlen, vagyis ... megszorította itt  - mutatott apró ujjával a csukóira - Meg egyszer így lóbált a levegőben, azt mondta, Ő csak játszani akart, de nekem fájt.
- Én szét tépem ! Úgy helyre rakom, hogy 2 évig biztos nem áll fel!  - kiáltottam fel, majd Benjamint Harry ölébe rakva kirontottam az ajtón.
- Louis! Hova mész? - hallottam még a kocsiba ülve Harry ordítását, de hiába. 

Az agyamat ellepte a vörös köd, és csak hajtottam Zoe-ek háza felé, mint valami őrült.
Mihelyt odaértem, kipattantam az autóból, s becsöngettem a házba.
Ha ez a mocsok nyit ajtót, esküszöm letépem a farkát! - gondoltam, majd egyet fújtattam, s vártam, hogy az ajtó kinyíljon.