31.fejezet.~ Váratlan ..

Sziasztok drágák! Én, én nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem akarok még búcsúzkodni, hiszen, utálok búcsúzkodni! Nem akarom, hogy vége legyen, de semmi nem tart örökre, így ez sem fog... Sajnos, nincs több ihletem ehhez a bloghoz. Örülök, hogy eddig volt, és ennyi fejezetesre sikeredett!:)
Szerintem, ez a fejezet jóval hosszabb lett a megszokottaknál, próbáltam hosszabbra írni. Legfőbb vágyam, hogy ez a blog ne tűnjön el a föld felszínéről, és további Directionerek is rátaláljanak! Örülnék neki, ha Ti mindig emlékeznétek rá.. Ahj, már megint búcsúzkodom! Ezt majd hétfőn, hiszen akkor jön a befejező rész.. Ahh nem akarom! NEM! KICSIT SEM! Olyan rossz lesz! Na, állj, nem bírok magammal.. Szóval, a lényeg annyi lenne, hogy ide hozzunk már össze szép számú megjegyzéseket, és fel is lehet még iratkozni, így utoljára :)



31.fejezet.~

- Te mit keresel itt? - tátottam el a számat, próbáltam úrrá lenni csodálkozásomon.
- Gondoltam meglátogatlak Titeket - felelt Eleanor egyszerűen.
- És komolyan, csak így idejössz, és tönkre teszed az életemet újra? - vontam kérdőre, mire Eleanor felsóhajtott.
- Én szeretnék bocsánatot kérni, és újra kezdeni mindent!
- Eleanor! Sajnálom, de én már nem érzek irántad, semmit, az utálatot leszámítva!
Eleanor arcán több ezer érzés futott végig ebben a pillanatban. Nem számított rá, hogy így elhajtom.
- Ki az? - lépett mögém Liam - Eleanor? Te mit keresel itt?
- Csak... semmit - válaszolt, majd lehajtotta a fejét, és távozott.
Én csak idegesen becsaptam az ajtót, mérgemben még az előszobában egy vázát is széttörtem.
-  Nyugi! Mit akart?
- Van pofája ideállítani, és azt mondani, hogy kezdjük újra? Ez is valami álom világban él! - dúltam-fúltam mérgemben.
Idegesen berontottam a konyhába, majd egy seprűvel tértem vissza, amivel összesöpörtem a szilánkokat.Azokat labára tettem, és kidobtam a kukába.
- Mi ez a nagy hajcihő? - érdeklődött Harry.
- Majd Liam elmondja, én még felrobbanok! - rohangáltam mérgemben a házban körbe-körbe.
Van képe idejönni? egyáltalán miből gondolta, hogy visszafogadnám? 
Gondolataimból a csengő dallama szakított ki. 
Idegesen rántottam fel az ajtót, de mikor megláttam, hogy kik vannak ott, minden mérgem azonnal elszállt. Az ajtóból Benjamin, és Zoe mosolygott vissza.
- Apu! - örvendezett a kisfiú, én pedig azonnal felkaptam, és magamhoz öleltem.
- Jaj, haver, el sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál!
- Apu, mi van az arcoddal? - húzta végig apró ujjait karcolásaimon.
- Semmi - fújtam ki a levegőt lassacskán.
- Biztos?
- Teljesen biztos, töri, nyugi, minden a legnagyobb rendben van ! - bólintottam, mire Benjamin arca egy nagy vigyort vett fel - Itt van Niall? Éhes vagyok!
Nem hiába, tudja, hogy mikor kihez kell fordulni!
- Persze, menjél keresd meg! - állítottam talpra, majd egy puszi kíséretében hagytam, had szaladjon.
- Nagyon jól áll neked Benji! - húzta mosolyra a száját Zoe, majd közelebb lépett.
- Hát, köszi! Nem jössz beljebb? - invitáltam a ház belseje felé.
- Ha szabad!
- Miért ne szabadna! Gyere már! - böktem fejemmel, majd beljebb léptem.
- Megnézhetem az arcodat? - kérdezte halkan, majd közelebb lépett, és nézegetni kezdte sérüléseim.
- Ezek nagyon csúnyák - húzta el a száját. Sajnálkozóan nézett rám.- Én úgy sajnálom, hogy így összevertek!
- Nem a te hibád, én kezdtem!
- De akkor is! Megérte?
- Eléggé, jól esett behúzni neki!
- Mégis te húztad a rövidebbet! Van még valahol sérülésed? - kérdezősködött aggódva.
- Van - feleltem, majd felhúztam a pólómat, mire Zoenak leesett az álla. 
- Jézus Isten! Nagyon csúnya a hasad!
- Nem volt kérdés, hogy belilul- e kétszer is egy helyre ütött - forgattam meg a szememet.
- Áh, te szegény!  És ez mind az én hibám, ha én nem kezdek ki vele, talán ez sem történt volna meg! Komolyan, én akkora egy rakás szerencsétlenség vagyok!
- Ne mondj ilyeneket! - ráztam a fejemet, s átöleltem Zoe-t.
- Miért vagy ilyen kedves hozzám? Úgy tudtam nem kedvelsz különösebben.
- Figyelj! Mégis csak te vagy Benjamin anyukája, amúgy meg hidd el nem utállak!
- Ahogy én sem téged, de néha úgy ki tudsz hozni a sodromból.
- Ahogy te is engem!
- Ahogy én is téged - suttogtam bólogatva, majd bementünk a nappaliba a többiekhez.

*~*~*

Zoe, már több mint két hete nálunk tölti a napjait. Mit ne mondjak, teljesen összebarátkoztunk, és ezt a többiek is kezdik észrevenni. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Eddig sem volt számomra közömbös, hiszen nagyon csinos lány, de ezek után, talán már többet érzek iránta puszta barátságnál.

Péntek délután a nappaliban ült az egész banda, Zoe társaságában. Benjamin nálam elvi szinten úgymond már a banda része.
- Kapcsold az MTV-re! - ugrált Niall a kanapén - Mindjárt kezdődik! Láttam tegnap a reklámot!
- Micsoda? - értetlenkedett Liam, majd végül odakapcsolta.
- Na! Ez ! - Niall ujját a TV felé bökte.
'One Direction vs. Justin bieber' című műsor ment a tvben.
- Ez a What makes you beautiful - tátotta el a száját Harry, s láttam, hogy szeme csillog.

- Úr Isten! Én megijedek magamtól! - fintorgott Zayn, majd felnevetett. - Elég érdekesen nézek ki!
- Szerintem jó! - rántott vállat Zoe - Mondjuk neked mi felel meg?
- Jó magam! - adott választ Zayn.


A műsor végén, leadták a Kiss you-t, mind a tv-vel énekeltük végig. Azt a sok bolondságot, ami abban van! Magamra sem ismerek!

- Jó volt ezeket visszanézni! - terült el Niall jóllakottan a kanapén.
- Igen, felemelő érzés - Liam.
- Ez mind szép és jó, nem akarok ünnep rontó lenni, de már késő van, Benjaminnak ideje aludni menni - rondított bele Zoe.
- Ma én fürdetem ! - álltam fel azonnal, majd Benjamint kivettem Harry kezéből, és elindultam az emelet felé,.. Ott vizet engedtem a kádba, majd segítettem levetkőzni a babucimnak.
- Csinálj nagy habot - tapsolt egyet a kezével, én pedig a meleg vízbe öntöttem hab fürdőt.
- Na, pancsizz! - emeltem a kádra Benjit, Ő pedig előszeretettel kezdte a habot felkavarni.
- Apu, engem miért szokott Anyu megfürdetni, és téged miért nem?
- Mert én már nagyfiú vagyok, és tudok egyedül fürdeni! - válaszoltam meg nyugodt hangnemben kisfiam kérdését. - Mondjuk nem bánnám, ha anyukád megfürdetne - vigyorodtam el, Benjamin, viszont semmit nem értett.
Szép is lett volna, ha érti a célzást.

Gyorsan megfürdettem, és kis Télapót csináltam belőle, mielőtt kivettem a kádból. Egy törölközőbe csomagoltam, majd pizsamába öltöztettem.

- Na, törpelék! Ideje aludni menni! - nyomtam egy puszit az orrára, majd bevittem a szobájába, és lefektettem az ágyába.
- Szólsz anyucinak, hogy jöjjön mesét olvasni, és puszit adni?
- Hogyne!
- Zoe, Benjamin hív! - kiabáltam a szobából.
- Hangosabban nem megy? - jött ki piros szemekkel a szobájából Niall, majd visszacsapta az ajtót. Ebbe meg mi ütött?

Zoe feljött Benjaminhoz, én addig elmentem fürdeni, majd bementem a szobámba, és bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem twitterre, még mindig egy csomóan követnek. Fogtam magamat, és visszakövettem pár ember.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak kopogtattak.
- Szabad!
- Louis! - lépett be Zoe, egy hosszú pólóban, és egy rövid nadrágban. Végigmértem tekintetemmel, majd a szemébe néztem.
- Mondjad - majd lecsuktam a laptopomat, és az éjjeli szekrényemre helyeztem.
- Hallottam, egy s mást!
- Öhm, micsodát? Nem ülsz le? - pacskoltam meg magam mellett a helyet.
- Benjamin valami olyasmit mondott, hogy te örülnél, ha én megfürdetnélek ! -Zoe leült az ágyam szélére.
- Na ne! - nevettem fel kínomban, s az arcom enyhe pírbe borult.- Hihetetlen, hogy terjed az infó!
- Szerintem is az ! Miért mondasz neki ilyeneket? - vont kérdőre.
- Én? De hát, Ő kérdezte, hogy te miért nem fürdetsz meg engem!
- Komolyan?
- Halál komolyan!
- Hmm, érdekes, na mind egy! Nem zavarlak tovább!
- Nem zavarsz - kaptam el a kezét, mire Ő felém fordult és kérdően pillantott rám. - Nem maradnál itt esetleg? Kicsit.
- Na, jó! Úgy is szerettem volna még kérdezni valamit!
- Hallgatlak !
- Úgy hallottam, a minap itt járt Eleanor Calder.
- Jaj, könyörgöm! Ne is mondd! 
- Oh, én azt hittem örülsz neki!
- Örülök? Egy és fél éve, ok nélkül rakta ki a szűrömet, most meg ideáll elém, és kijelenti, hogy 'Louis nem kezdenénk újra' ebben van valami realitás? Elküldtem a bú bánatba!
- Valóban? - húzta fel a szemöldökét Zoe, mire én csak bólintottam - Azt hittem, hogy még mindig Őt szereted!
- Én nem Őt szeretem! Én azt hiszem, egy teljesen más személyt szeretek ! - néztem mélyen Zoe kék szemeibe, közelebb húzódtam hozzá, és az ajkaimat az övére nyomtam.
Az elején kicsit habozott, majd végül visszacsókolt.
Megmarkoltam a derekát, majd magamra húztam, így Zoe rajtam feküdt. Heves csók csatába kezdtünk.
Mikor már nem bírtam magammal, fordítottam egyet magunkon, így én kerültem felülre. Megfogtam Zoe pólója szélét, és lehúztam róla.
Ő sem habozott, magabiztos mozdulattal letépte rólam az enyémet. 
- Biztos, hogy ezt akarod? - érdeklődtem halkan, mire Ő bólintott, az este pedig folytatódott.

***

Egy jó fél óra elteltével, Zoe pihegve borult mellkasomra. Kicsit felszisszentem.
- Oh, sajnálom - húzódott kicsit arrébb, mert véletlenül hozzáért a hasamon lévő fájó folthoz.
- Nagyon fáj még? - húzta végig kezét a lilaságon.
- Már javul, de még fáj - nyeltem nagyokat.
- Majd én meggyógyítom - suttogta, majd feljebb csúszott, és egy csókot nyomott a számra. - Louis! Én szeretlek! - nyögte ki halkan, mire nekem nagyobbat dobbant a szívem a szokásosnál. Hogy szeret?! 
- Én is szeretlek ! - válaszoltam neki, mire Ő csak elmosolyodott, majd vállamra hajtotta a fejét.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy egy pár vagyunk ? - Halk szavai, szinte a lelkemig hatoltak.
- Ha te is benne vagy, igen.
- Ez kérdés? - majd átkarolta a mellkasomat, és lecsukta szemeit.