22.fejezet.~ 2 év.

Sziasztooooooooooook! Most, kárpótlásul drágaságaim, hoztam nektek még egy részt, mert majdnem vége lett az életemnek a bűntudattól! :)
Kommenteket kérek szépen, tetszikelni a fejezet végén lehetne, és feliratkozni is szabad!:)
Jó olvasást, bogyók!




22.fejezet.


2015.07.24.


2 teljes év! 
Tudom, sok... De az idő vészesen telik, rohan előre megállíthatatlanul.
Annyi dolog van, amit el szeretnék mesélni, de igazából, nem tudom, hogy mivel kezdjem.
Á, azt hiszem már tudom.
Végül is, pár éve a választásom Eleanorra esett, és egy fél évre rá jöttem rá, hogy rosszul döntöttem. Eleanor szakított velem. Nem értettem miért, egyik napról a másikra történt. eljött hozzám, és közölte velem, hogy vége. Okot nem mondott, se semmi egyebet. Mára már sikerült beletörődnöm, hogy szingli apa vagyok.
Benjaminnal természetesen tartom a kapcsolatot, hiszen 2 év alatt Ő nőtt rendesen, és szüksége volt rám. Zoe már szerencsére nem pikkel rám, így megmarad mellettem kiabálás nélkül, sőt tök jól megvagyunk egymással.
Felmerül a kérdés bennetek, hogy mi történt két év alatt a One Direction-nel?! Hogy mi történt? Elmondom, hogy hivatalosan még mindig él a banda, de már nem vagyunk annyira a köz tudatban, mint 2 éve. Van, hogy sikerült úgy végigsétálnom az utcán, hogy nem ismernek fel! Nem volt könnyű visszaszokni, de Benjamin miatt muszáj volt. Hát igen, Benjamin.
Benjamin, igazi vagány nagyfiú lett, megtanult beszélni, és a londoni óvodába jár, ahova minden reggel én viszem.
Én is Londonba költöztem, ahogy a másik 4 barátom is. Együtt vettünk itt egy közös házat, hiszen ezt a barátságot, senki nem tudja szétszakítani. Több év erős kötelék, lehetetlen minket szétszedni.
Gondolom, arra is ki vagytok éhezve, hogy elmondjam mi történt a fiúkkal.
Hát, kezdjük mondjuk Harry-vel.
Harold, az én kedves barátom a mai napig nem talált magának egy normális lányt, aki mellett megtud maradni. Viszont, naponta egy új csajjal jön haza, viszont a csaj reggelre eltűnik. Fura.
Zayn, a Little Mix énekesével Perrie Edwardssal kavarja a port már, 2 éve. Hosszúra terveznek, de nehéz nekik, hiszen a Little Mix szárnyal, így Perrie ritkán látja Zayn-t. 
Niall, Niall még mindig szingli, mint Harry, viszont Ő nem hozza fel naponta a csajokat a házunkba. Vett egy helyes kis autót, amit múltkor a legnagyobb örömömre vezethettem. Nagyon frankó volt.Ennek a kocsinak, olyan profi hangfalai vannak, nagyon menőn döngettünk végig az utcán.

Mondjuk, folytassuk Liam-mel, Liam még mindig Danielle-el van. Állítom, lassan már az esküvőt tervezgetik.Mondjuk, örülök, hogy legalább Ők boldogok. Végül is, most Danielle sincs itthon, mivel Perrie megkérte Őt, hogy menjen háttér táncosnak a Little Mix-el turnézni, Dani, pedig szinte szó nélkül rohant.Szegény Liam hoppon maradt.

A gondolataimból Benjamin hangja szakított ki.

- Apa ! Apa ! - méltatlankodott Benjamin, mire felé kaptam a tekintetemet.
- Tessék? - érdeklődtem, majd megráztam a fejemet, és végképp rá összpontosítottam.
- Léci, menjünk ki a játszótérre - mászott az ölembe, majd mélyen a szemeimbe nézett.
- Hát, ezt még át kell gondolnom - válaszoltam nagyot sóhajtva, mire Benjamin arcáról lefagyott a mosoly.
- Ne már! Apu kérlek! - vetette be a kiskutya szemeket.
- Mi lenne, ha megkérnéd, mondjuk Liamet, vagy Niallt?
- Niallt kérdeztem, azt mondta, hogy kérdezzem meg Harryt, Harry is elhajtott - görbítette le az ajkát.
- Na, jó! - mentem bele vigyorogva, majd a kezembe kaptam kisfiam -  De csak azért, mert jó kedvem van! - nyomtam egy nagy puszit az arcára.
- De, Apu, neked mindig jó kedved van - pacskolta meg az arcomat.
- Igaz - vágtam valami elképzelhetetlenül hülye fejet, majd elindultam az emelet felé.
- Most hova mész? 
- Szólok valakinek, hogy jöjjön velünk.
Az emeletre felérve bekopogtam Liam szobájába, 2 percen belül már nyitódott is az ajtó.
- Sziasztok! Őőő mit tettem? - érdeklődött Payne.
- Te, most, játszótér, velem! - adtam Liam tudatára akaratom címszavakban.
- Őő, Louis, te már felnőtt vagy, nem hiszem, hogy beleférnél a gyerekeknek való hintába, de szívesen elkísérlek - lépett ki a szobájából, és kulccsal bezárta az ajtaját.
Végül is jogos, mióta egyszer nála aludtam, azóta kulccsal zárja.
- Tudod, Liam, nem én akarok játszótérre menni .. - pillantottam a kezemben lévő gyerekemre.
- Oh, az más! Kinéztem volna belőled - húzta el a száját bólogatva, majd egy vigyort villantott.
- Ch, na szép!
- Hát figyelj, olykor Benjamin okosabbat mondd mint te.
- De rendes valaki, Mr.Mindenttudok - nyújtottam Liam-re a nyelvemet, mire Ő csak felnevetett.
- Na, menjünk Apuci.
Én csak megráztam a fejemet, majd együtt indultunk meg a játszótér felé.
Szerencsére, most nyár van, így nem kell bundát adnom a gyerekre. Egy sima rövid ujjú kis pólócska, és egy nadrág megteszi, egy édes szandállal feltuningolva.
- Apu, ugye majd feljössz velem a mászókára? - kérdezte izgatottan Benji.
- Ez csak természetes - feleltem nevetve.