20.fejezet.~A vita.

Sziasztok! Itt vagyok, és hoztam új részt ..
Mondjuk a tetszikek a fejezet végén kevesebbek lettek, aminek okát,sajnos nem értem, de hát mindennek van.. Remélem, hogy lesz még pár feliratkozó, és összejön 50 rendszeres olvasó :) Örülnék ám!
Akkor kommentekben nem szenvedtem hiányt, ennek nagyon örültem, remekeljünk ismét! Komizni szabad.:)
Akkor ez szerintem hosszabb fejezet lett, mert kértétek, ez inkább egy új évi fejezet, mert sosem írok annyira hosszút.:)



20.fejezet.~


Zoe, csak kirántotta az ajtót.
-    Mit akarsz már megint itt? - nézett rám szín tiszta gyűlölettel a szemében. 
Mit tettem ellene, hogy hirtelenjében ilyen ellenséges lett?
-    Hát én csak, gondoltam elviszem Benjamint, de ha probléma ..
-    Igen az! Menj innen! Hagyj békén minket! - villant meg a szeme miközben beszélt.
-    Most mi ez, Zoe? Először azt akarod, hogy Benjaminnal legyek, most meg azt, hogy ne? Ezt te sem gondolod komolyan!
-    De halál komolyan gondolom - válaszolt semleges hangnemben.- Túl sokat van veled! Nem viheted el többet!
-    Zoe, ne csináld már, én szeretem őt. 
-    Miért? Szerinted én nem? - emelte meg Zoe a hangját.-Én vagyok az anyja!
-    Tudtommal én meg az apja, és jogom van hozzá!
-    Ez igaz. Akkor gyere be, vagyis gyertek be, aztán menjetek el - rántotta meg a vállát, mint akit kicsit sem érdekel a dolog.
-    De, mi szeretnénk elvinni a srácokhoz! - jelentettem ki. - Nem mondhatod, hogy nem vihetem.  Jogom van hozzá! - hangsúlyoztam ki az utolsó mondatot.
-    Jézusom! Bár soha ne is találkoztam volna veled! - ordította a képembe, mire az állam leesett.
-    Igen? Ezzel azt akarod mondani, hogy megbántad Benjamint? Te minta anya! - vágtam a fejéhez, mire Ő ökölbe szorította a kezeit.
-    Minta anya? Igen? Én legalább ott voltam vele születésétől fogva! - kiabált vissza.
-    Ne viccelj már! Eddig a létezéséről sem tudtam! Az meg vicces lenne, ha ott lettem volna, ha én szülöm!
-    Idióta - morogta.Én erre már semmit nem szóltam, vártam, hátha mondd még valamit. Farkas szemet néztünk. Zoe összehúzta a szemöldökét, és felsóhajtott.
-    Én nem akarok beleszólni! De igen gyerekes, ahogy viselkedtek - kotyogott a vitába Niall.- Felnőttek vagytok mind a ketten, beszéljétek meg, mikor kinél van Benjamin - forgatta meg a szemét, mintha Ő olyan okos lenne, és kioktatott minket.
-    Hát szerintem meg ne szólj bele! Nem rád tartozik! - szólt Niallre erélyesen Zoe.
-    Jól van. Elnézést, akkor Louis, majd szólj ha lerendeztétek, én addig leülök ide a lépcsőre.
-    Jobb lesz - Zoe.
-    Nem nagyon kedvel engem a barátnőd - súgta nekem Niall, majd lehuppant a lépcsőre.
-    Nem a barátnőm - feleltem neki hangosan.
-    Pff, az kéne még! Egy ilyen idegesítő személy mellett élni, sajnálom azt a Eleanort - mosolygott rám gúnyosan Zoe.
-    Na! Eleanort inkább hagyjuk. Hagyjad békén! - vetettem egy figyelmeztető pillantást Zoe-ra.
-    Ahogy akarod! Nem is mondok semmit arról a ...
-    Neked mi bajod van Eleanorral? Tett valamit ellened? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel. 
Találkozott a tekintetem Zoeéval. Magabiztosan felhúzta az orrát, és kezeit mellkasán karba fonta. - Csak nem féltékeny vagy? - húzogattam a szemöldökömet.
-    Én? - tágultak ki pupillái.- Pff, mégis mire lennék féltékeny? De szerintem, hanyagoljuk ezt a témát, és menj el! - emelte ki az utolsó szavakat.
-    Csak Benjaminnal megyek el - kötöttem az ebet a karóhoz.
-    De, fú! - idegeskedett, majd beviharzott a házba, és 5 percig nem jött ki. Niallra néztem, Ő pedig csak megrántotta a vállát.
Zoe végül Benjaminnal a kezében tért vissza.
-    Tessék! Remélem örül a pofád ! - nyomta a kezembe kisbabát, majd egy gúnyos mosollyal jutalmazott.
- 1. Köszönöm. 2. Nekem nem pofám van, hanem arcom! 
-    Ahogy érzed - játszotta a sértődött kislányt. - Na de most tűnés mielőtt meggondolom magamat! - mutogatott Benjaminra, mire én köszönés nélkül indultam meg a ház előtt várakozó taxi felé.
Niall, követett, majd beült a taxi anyós ülésére.
A sofőr visszafurikázott minket a szállodánkig. Ott kiszálltunk, Niall pedig fizetett.

A hotel előtt pár szerencsés rajongó elkapott minket.
-    Sziasztok srácok! - köszönt ránk az egyik lány.
-    Szia! - intett neki Niall, majd mellém állt.
-    Csinálhatnánk egy közös képet? - nézett fel ránk csillogó szemekkel.
-    Persze - bólintott Niall, aztán a lány két oldalára álltunk, a másik csajszi meg lekapott minket, majd így fordítva is.
-    Amúgy ki ez a baba? - érdeklődött a kék szemű hölgyemény.
-    Hát őő.. - hebegtem.-  őő..- nem nagyon szerettem volna elmondani..
-    Louis fia - válaszolt nemes egyszerűséggel Niall, mire én kitágult pupillákkal fordultam felé. -    Most mi van? Úgy is kiderült volna!
-    Komolyan? kezdtek kérdezősködni a lányok- Mi a neve? Hány éves?
-    Őő, Benjamin, és egy éves, de mi most megyünk! Sziasztok- mondtam, majd magam után rántva Niallt indultam meg a szálloda ajtaja felé.
Mihelyt beértünk, már rohantam is a lifthez. Szegény Niall csak loholt utánam. 
Már előre látom a címlapokon Benjamin képét. 
Amint a lift felért a lakosztályunkhoz, csak kipattantam belőle, és berontottam a szobába.
-    Jézusom! Kergetnek, vagy mi van veled? - jött a kérdés Liam felől.
-    Jaaaaaaj! Szia baba! - szaladt elém Harry, majd ki is vette a kezemből fiamat.
-    Hajji! - ismerte meg őt Benjamin.
-    Úristen! Hallottátok volna, hogy veszekedtek ezek! - lépett be röhögve Niall.
-    Kik veszekedtek? - Zayn.
-    Louis, és Zoe! Hatalmas volt! - felelt nekik Niall, miközben levetette magát a kanapéra.
-    Hujujuj! Mesélj csak ! - gyűltek  köré a többiek, Niall meg belekezdett a mesébe.
Miután Niall elmesélte az egész vitánkat, mindenki rám meredt, majd egyszerre röhögtek fel, azon az idióta pofán amit vágtam.
-    Attól függetlenül, hogy ilyen szerencsétlen vagy, én még haragszom rád - bólogatott kitágult pupillákkal Zayn.
- Ahj, te haragod is kell még nekem! Megígérem, legközelebb hozzád megyek elsőnek - sóhajtottam, mire Zayn csak felnevetett.
-    Jó, na, nem haragszom, Apuci !