19.fejezet.~Ismét együtt.

Sziasztok!:)
ezentúl, itt elől fogok útba igazítást adni:):D
45 tetszik?:$ 17 komment?:$ 
Ohh yeeahh!---------------------->

Amúgy, én úgy gondoltam, ha vége lesz a blognak, akkor csinálok egy kis kvízt az olvasók között, és aki nyer, az kap valamit:) Nyugi, még nem gondolkodom záráson, ne értsetek félre, csak közöltem az ötletet:)

Sajnálom, hogy most csak ilyen rövid fejezetet hoztam, DE MEGÍGÉREM, hogy December 31-én felrakok egy izgalmasat:) Jó?:) Kommentárokat szeretnék kapni!: $

19.fejezet.~

Szegény Liam megilletődve, csak állt, és hagyta, hogy a lány ölelgesse.

Mikor a csajszi elengedte Liamet, még szóhoz jutni sem hagyta, hanem magyarázni kezdett.

- Liam! Képzeld el, Danielle mesélte, hogy milyen aranyos vagy, meg minden, és én már úgy szerettem volna veled találkozni, és...- de Liam itt közbevágott.

- Öhm, várj! Először is, honnan ismered Daniellet? Másodszor ki vagy? Harmadszor miért ölelgetsz?

- Danielle, nem mondta, hogy ilyen faragatlan tuskó vagy a lányokkal - mondta nagy szemekkel a lány.-  Amúgy Marie vagyok, Danielle unoka tesója,ha tudni szeretnéd, és igazából, azért öleltelek meg, mert örömmel töltött el, hogy találkozhatok végre veled.

- Aha.. - motyogta Liam, majd felém fordult- Érdekes- suttogta gyorsan- Nekem Danielle még sosem mesélt semmiféle Marie-ről.

- Nem zavar, hogy itt állok? - mosolygott bájosan Marie.

- Hát, bocsi - mondta Liam esetlen hangon.

- Nem is értem mit lát benned Danielle - mondta sértődötten Marie, majd elviharzott.

Liammel összenéztünk.

- Ez biztos Danielle rokona? - húztam fel a szemöldökömet.

- Hát, nem tudom .. - motyogta. Szerencsétlen még mindig kicsit sokkolva volt, látszott az arcán.- Ez fura volt- jelentette ki végül.

Ezek után, csak sétáltunk tovább egymás mellett.

*~*~*

Egy hét telt el, mióta meglátogattam Liam barátomat. Hát mit ne mondjak? Nem jutottam előrébb, a ' Zoe vagy Eleanor' dologban. A kérdések csak kavarognak a fejemben. Ennyi kérdőjelet szerintem még ember nem látott. Ha mindet le kéne írnom, talán egy A4-es lap sem lenne elég.

Ma találkozunk a srácokkal, egy londoni szállodában. A mai napot együtt töltjük, szórakozunk, stb.

Én foglaltam le a szobát, mert a többiek otthonról érkeznek,én pedig ezen a kis banda szünetben világ utazót játszottam. Mondhatni, bejártam fél Angliát.

Elnyúltam a szoba hosszú kanapéján. Csak pár percig élvezhettem a kényelmes kanapé adta örömöket, mert megcsörrent a telefonom.

- Ahj - nyögtem fel, majd felültem, a telefonomat meg a fülemhez emeltem.- Igen? Tessék.

- Szia, Louis! Itt vagyunk lent a szálloda előtt, nem szeretnél útba igazítani minket? - hallatszott Harold hangja a telefonban.

- De, persze, megyek - feleltem, majd lecsaptam a kagylót.

Felkaptam a dohányzó asztalkáról a kulcsot, majd kitrappoltam a nagy lakosztályból. Lifttel mentem le a portára.

A srácok ott álltak, bőröndökkel a kezükben.

- Sziasztok! - intettem nekik, majd mikor odaértem mindegyiket magamhoz öleltem.

- Persze most ölelgetsz! - háborodott föl Harry.- Mikor nálunk voltál nem öleltél meg - nyújtotta rám a nyelvét.

- Van ilyen - kuncogtam fel.

- Engem sem ölelt meg nálunk - lett szomorú a hangja Niall-nek.

- Engem megölelt - vihogott fel, öntelten Liam.

- Na szép! - háborgott tovább Harry.

- Várjunk csak! ezt mégis, hogy értitek? Te mindenkinél voltál, csak nálam nem? - emelte ki a 'nálam' szócskát Zayn. - Ch, na ez jól esett! Most haragszom ám! - bólogatott sértődötten, és a hangneme sem volt bíztató.

- Haver, nem akartalak zavarni! - mosolyogtam rá.

- Haver? Most haver? Álmodozz - válaszolt, majd kezeit mellkasán karba fonta, és várta a válaszom.

- Ahogy érzed - sóhajtottam, majd a srácokra néztem.- Nem megyünk fel a szállásra?

- Felőlem, jó lenne tudni, hol leszünk.

- Akkor kövessetek! - mosolyodtam el, majd megindultam a szobánk felé. Mikor felértünk, a kulcsot a zárba dugtam, és fordítottam kettőt rajta, majd kitártam a szoba ajtót.

A srácok bepakolták a cuccaikat, majd mindannyian leültünk a tv elé.

- ez meglehetősen unalmas - húzta el a száját Niall.- Louis - fordult felém, csillogó tekintettel.- Nem szeretnéd idehozni a Benjamint?

- Hát, én nem is tudom ..

- Elkísérlek érte! - ajánlotta Niall, mire nekem egy mosoly jelent meg a szám sarkán.

- Menjünk! - vigyorogtam, majd felálltam. - Akkor majd jövünk.

- Jippí! - mondta unott hangom Zayn, majd rám nyújtotta a nyelvét.

- És még én vagyok a gyerekes! Ilyen apróságon megsértődni - vetettem a szemére, majd kivonultam a lakosztályból, Niall pedig követett.

Együtt fogtunk egy taxit, majd közöltük vele, hogy hova vigyen.

Amint megérkeztünk az úti célunkhoz, kiszálltunk, és megkértük a taxi sofőrt, hogy várjon meg minket.

Egyszerre léptünk fel Niallel a veranda lépcsőjére, majd megnyomtam a csengőt.

De ami ez után következett, nem ígért semmi jót ...