One Shot ~ Benjamin Tomlinson.

Tudom, fura, hogy újra innen jelentkezem! Én sem gondoltam volna, de látjátok, nem bírtam ki, hogy kicsit ne túrjam fel a szép befejezést! Bocsi, elkapott a hév, s megírtam ezt! :) 

Ugyebár a történetünk, ott fejeződött be, hogy Benjamin Tomlinson jelentkezett az x-factorba. A mesénket most onnan folytatnánk, csak kicsit későbbről! 
Jó olvasást!

*Benjamin szemszög*

  Kiléptem az ezer színben pompázó színpadra. Most az egyszer, csak én csillogok itt. A középen pirosló x-re tapostam, s hagytam, hogy a lüktető ritmus magával ragadjon. Felemelő érzés itt állni, s pontosan ugyan azt a dalt énekelni, mint édesapámék sok éve. Torn..
A sorok között ülő apám tekintete a lelkemig hatolt. Ha találkozik pillantásunk, úgy is érezteti; törődik velem, s mellettem áll mindenben. Már számolni, sem számolom, hogy mennyiszer ismétli el egy nap; büszke rám. 
A dal a végéhez közeledett. Utoljára apukám szemébe néztem, majd végigpillantottam a mellette ülő húgomon, édesanyámon, majd a másik oldalán elhelyezkedő négy férfin, akik csak miattam utaztak ide, apám hívására. Ők lesznek a segédjeim, vagyis jobban mondva, Ők fognak velem dalolni, az egyik nótájukat. 
  Nagy levegőt vettem, s kiénekeltem az utolsó szólamot is. Meghajoltam. A közönség állva tapsolt, s bíztat szavakat kiáltott. Szeretnek engem. A mentorok már nem értékelik a produkcióm, hiszen, ez már a finálé. Ma végleg befejeződik a 2028-as x-factor, s kiderül, hogy ki lesz az év hangja, ki viszi haza a fő díjat, s a többi nyereményt. 
Boldog mosollyal az arcomon lépkedtem le a színpadról, s rögtön a saját öltözőmbe léptem be, majd vetettem le magamat az egyik fotelbe.
- Bátyó! - szaladt hozzám Bo, s átkarolt.- Ügyes voltál! - nyomott egy puszit az arcomra, majd beleült az ölembe. Az évek alatt sokat javult a kapcsolatunk. Bo számomra már nem csak egy idegesítő kis csitri, hanem az én kishúgom, akit mindentől megvédek.
- Mekkora rendetlenség van itt - vágott pofákat Apu, mihelyt belépett a helyiségbe.
- Louis, a helyedben én meg sem szólalnék! - helyezte apám vállára kezét Liam, majd folytatta. - Nálad, még nagyobb rendetlenség volt. 
- De itt most nem rólam van szó! - csattant fel Apu, majd levetette magát a mellettem lévő fotelba. - Jó voltál! - veregette meg a vállam - Büszke vagyok rád!
- Tizenhét! - emelte magasba az ujját Niall.
- Mi tizenhét? - kíváncsikodott Bo.
- Louis most ismételte elé tizen hetedjére, hogy büszke Benjaminra.
- Valóban, ilyen sokszor elismételtem volna? - Apa színpadiasan simogatta az állát.
- Jól van vicces fiú! Ne röhögtess! - lökte meg Őt Harry, mire majdnem kiborult a fotelből.
- Ez még csak a mai nap - erősítette meg előbbi szavait Niall.
- Anyám! - csapta magát homlokon Apu, majd felé fordult. - Zavar?
- Engem nem! Már megszoktam - rántottam vállat, majd felálltam Bo-t kiemelve az ölemből, s az ételes asztalhoz léptem. Felemeltem egy almát, s beleharaptam. 
- Hogy tudod megenni azt az undormányt? - jött a kérdés Apám felől.
- Örülj neki, hogy egészségesen étkezik! A mai fiatalság 70 százaléka egészségtelen gyors kajákat eszik! - dorgálta Anya Apát, aki ezek után meghúzta magát.
- Répát kell enni! Ugye Louis? - vigyorgott Zayn, majd elemelt egy répát az asztalról, s felém tartotta. - Parancsolj!
- Az alma nem finom répával! - csavarta ki Bo Zayn kezéből a zöldséget, s Niallhoz vágta.
- Aú!Ó, köszi Bo! Éhezem így is! - villantott egy mosolyt, majd eszegetni kezdte a répáját.
- Benjamin! - tárult ki az ajtó, s belépett egy dagadt, kopsz, szakállas férfi - Ismét maga jön! Az urakkal való közös produkció következik! - mutatott a hátam mögött sorakozó One Directionra,. akik egy dal kedvéért újra összeálltak. Fantasztikus érzés, hogy ennyire odaadóak, hogy csak is miattam újra összeálltak, s velem énekelnek. 
- Show time! - ugrott egyet Harry, majd eltrappolt mellettem.
- Benjaminnak kéne előre menni! - tolta vissza egy kézzel Harryt a pacák, majd rám nézett.
Szó nélkül indultam el előre. 
- Sok sikert! - kiáltott utánam Anyu. Sajnos, válaszolni már nem tudtam neki, mert opera tőrök tolni kezdtek a színpad felé, hogy siessek már. Nagyot nyeltem, s magamtól indultam előre.
  A számomra legkedvesebb One Direction dalt választottam, a Kiss You-t.Kis koromban sokat hallgattuk Apuval, sőt még énekelte is nekem. Miután bemondták a nevemet, a két magas fal kinyílt előttem, én pedig dalra fakadva ugrottam be a színpadra. Az egész úgy van megtervezve, hogy eléneklem majdnem végig, s a ' Na na na na na' résznél bejelentem, hogy itt van a One Direction, minden idők legsikeresebb zenekara. Az egész számot végigőrjöngtem, élveztem, hogy én énekelhetem ezt a dalt. Mikor eljött az idő megszólaltam:
- És most köszöntsék a One Directiont! - kiáltottam, s a falak újra életre keltek, Apukámék pedig bejöttek. A dal elölről kezdődött. Zayn kezdte, majd Harry folytatta, utána Liam csatlakozott, majd a refrént együtt énekeltük. Valami nagyot jót érezhettem, mert teljesen kikeltem magamból a szám végére. 
- Köszönjük szépen! - szólaltam meg a szám végénél, a közönség őrjöngött. Mintha egy koncerten lettünk volna, nem is egy tehetség kutatóban. A zsűri is állva tapsolta meg a produkciót. 
A műsor vezető letessékelte a színpadról Apuékat, nekem pedig fent kellett maradnom, mert most következik az elő eredmény hirdetés, azaz, hogy ki jut be a legjobb kettőbe. A szívem rejtett vágya, hogy sikerüljön, legalább a kettőbe bejutni, s büszkén kimondhatnám; Ezt nektek One Direction. Ez elég egoistán hangzott.
A másik két döntős is feljött a színpadra. Mentorunk mellé álltunk, s vártuk a lényeget. A négy mentor idén Cher Llyod, Carly Rea Jepsen, Demi Lovato, s Justin Bieber. Mind a múlt nagy énekesei, avagy sorozat színészei. Az én mentorom Cher Llyod. Rettentően kitartó nő. Talán ha Ő nem lenne, én sem tartanék itt. Az utóbbi mondatot elmondhatom Édesapámról is. 
Cher mellém állt,s kézen fogott.
- Tudom, hogy sikerülni fog! - súgta a fülembe - Nagyon komálnak téged, baby!
Közvetlen, és rendes. Igen, ez Cher.
- Mindannyian csodálatosan szerepeltetek a mai este folyamán, de csak kettő juthat tovább! S énekelheti el a győztes dalát, majd végül csak egy viheti el a főnyereményt.
Ezt utálom a legjobban, mindig húzza az agyunkat, az értelmetlen szövegeivel. Miért nem lehet kerek perec kinyögni, hogy ki jutott tovább ?! Oké, tudom, ezért kap Ő pénzt,  de akkor sem logikus! Legalábbis, én nem találom benne a logikát! 
- A mai este állása nagyon szoros volt! - folytatta Dave, a másik műsor vezető.
- Pontosan! A szavazók, viszont egyértelműen továbbjuttatták, Julia Ottavát! - kiáltotta a mikrofonba Amy, a lány műsor vezető, majd vigyorogva a lapjára pillantott.
Idegesen pillantottam a másik ellenfelemre, Marco Hamiltonra. A szememmel apámat kerestem, de sehol nem találtam. Pedig, most szükségem lett volna rá.
- A másik szerencsés továbbjutót nem sok szavazat választotta el a kiesett versenyzőtől! - csavarta a szavakat Dave.
- Gratulálunk mind a kettőtöknek! - vett fel egy édes mosolyt Amy arca - Mert csodásak voltatok.
- Na de térjünk a lényegre! - húzta tovább Dave. Azt hittem, hogy odamegyek, és kitépem a kezéből azt a papírt.
- És aki továbbjutott a legjobb kettőbe, az nem más mint... - Erre nem fejezi be, itt kapok agy bajt.
- Benjamin Tomlinson! - ordította Amy a mikrofonba. A közönség egyszerre kezdett el őrjöngeni. Egy hatalmasat ugrottam, s átöleltem Chert.
- Mondtam én! - pacskolta meg a hátamat, majd elégedetten állt tovább mellettem.
- A reklám után kiderül, hogy ki lesz a 2028-as x-factor szerencsés nyertese! - biccentett Dave a kamerába, majd a szünet elkezdődött.
Gyors léptekkel rohantam le a színpadról. Még mindig nem akartam elhinni, hogy bejutottam a legjobb kettőbe. Innen már csak egy lépés választ  el a legjobb helyezéstől.
Rögtön az öltözőmbe mentem, s elővettem a dalt. Ma este beteljesülhet a régen dédelgetett álmom. Mindig is olyan menő, és híres szerettem volna lenni, mint Apu.
- Kisfiam! - ugrott a nyakamba Anyu - Borzasztóan büszke vagyok rád! - ölelt tovább, természetesen visszaöleltem.
- Én is! - hallottam meg Apu hangját mögöttem. Egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára.
- Ez nem éri! Ez bunda! - trappolt be mérgesen Harry. - A kis takony leelőzött minket - durcázott, mire én felnevettem.
- Hé, inkább örülj neki! Ne féltékenykedj! - magyarázta neki Liam, majd rám nézett - Ügyes vagy!
- Köszi - viszonoztam a mosolyát.
- Meg fogod nyerni, ugye? - lépett elém Bo, s kék szemeit rám meresztette.
- Nem tudom! Nem hiszem - nevettem fel kínomban.
- Hé, ne mondj ilyeneket! Innen már csak egy köpés, és nyertél! - bíztatott Zayn a maga módján, mire én elvigyorodtam.
- Köszi, a bíztatást!
- Megvolt a tizennyolc? - meresztett nagy szemeket Apura Niall.
- Büszke vagyok rád! - nevetett fel, majd Ő is átölelt.
- Ohohohoho, tizennyolc! - kuncogott Niall.
- Szuper - durcázott tovább Harry.
- Harry én nem akarom húzni az agyadat, de lesz egy kis meglepetésem, ha esetleg úgy alakul, hogy én nyerem meg - villantottam rá egy ezer wattos mosolyt, mire Harry még csúnyábban nézett rám.
- Nem vagy vicces Tomlinson! - fonta karba kezeit a mellkasán, s lehuppant egy fotelbe.
- Dehogynem! Tudod, én mindig vicces voltam, és mindig is az leszek! - bólogattam sokat mondóan.
- Az én fiam! - karolta át Liamet Apu, s úgy csinált, mint aki sírt.
- Komolyodjatok! - emelte meg a hangját Anyu.
- Szerintem is! Át akarom olvasni a szöveget! - tartottam magam elé a papírt, hirtelenjében még a légy zümmögését is lehetett hallani, olyan csend lett. Egymás után futottam végig a sorokat, magamban énekelve. sosem szerettem hangosan énekelni, ha itt voltam Ők. Ők ezerszer jobbak nálam, és még beégnék előttük.
- Kopp, kopp! - dugta be a fejét az öltözőbe Cher - Elrabolhatom Benjamint?
- Nem! - kapta el a kezemet Bo.
- Jól van! Kimentek a néző közönségbe?
- aha! Szorítunk! - lökött meg Zayn.
- Köszönöm!Sziasztok! - majd becsuktam magam után az ajtót.
- Gyerünk Benjamin! Te fogod kezdeni! Odamegyünk a fal mögé, és elénekled nekem! Rendben?
- Igen - bólintottam magabiztosan, majd követtem Chert.
A dalt, vagy hármszor kellett újra kezdenem, mert Chernek nem tetszett. Egész reklám alatt énekeltette velem, engedelmeskedtem neki, hiszen elkapott valami tűz belülről, s a célom, az x-factor megnyerése volt. Eddig csak a legjobb kettőbe akartam bekerülni, de most már, nem! Én akarom megnyerni! 
  A műsor vezető köszöntötte a tévé nézőket, majd bemondta a nevemet. A kezembe adtak egy mikrofont, s szétnyílt előttem a fal. A szemem elé tárult a közönség. Azonnal Apuékat kezdtem keresni, rövidesen fel is fedeztem Őket a közönség soraiban. A dal elkezdődött, én pedig beleéltem magamat. Hagytam, hogy a lassú dallam magával ragadjon, s elráncigáljon egy másik világba, ahol csak a zene, és én vagyunk. Teljesen kizártam a külvilágot, azt is alig vettem észre, hogy a dal befejeződött. A közönség állva tapsolta meg produkciómat.
Szerényen meghajoltam, majd kiszaladtam. Most Julia következett.
Cher magához hívott, s megdicsért, hogy tökéletes produkciót nyújtottam. Míg Julia dalolt, addig odamentünk a szétnyíló fal mögé, hisz Julia éneke után azonnal eredmény hirdetés következik.
- Köszönjük Julia! Most pedig várjuk Benjamin Tomlinsont a színpadra! - jelentette be Dave.
A fal kinyílt, majd beléptünk Cherrel. Nyeltem egy hatalmasat, majd Julia mellé léptem. Hozzá is felment Carly a mentora, s feszülten vártuk a végeredményt.
- Kérem Demi Lovatot, s Justin Biebert, hogy értékeljék a két versenyzőt! - Áh, gondolhattam volna, hogy nem térhetünk azonnal a lényegre. Először Justin kezdett beszélni, mind a kettőnket megdicsért, s Juliat sok bókkal látta el. Demi Lovato megdicsérte a hangomat, s azt mondta, hogy édes pofikám van. Elég érdekesen hangzott a szájából. Hiszen, már javában túl van a húszon.
Az értékelés után, a két műsor vezető rátért a rizsára. Beszéltek vagy jó negyed órát, s a tévé nézőknek megmutatták a nyereményeket, amit ma vagy én, vagy Julia visz el.
- És most! eljött a verseny vége! Mint már említettem, itt csak egy nyerhet! Vajon a kis drága fiatal pofi, Benjamin lesz a nyertes, vagy egy érett nő, Julia?
- Oh, de költői ma valaki - poénkodott Amy Davevel. Nagyon nem kedvelem ezt a DAvet, nem avgyok én kis drága, édi pofi, esetleg, de kis drága semmiféleképpen nem.
- És most nyissuk ki a borítékot! - fogta kezeibe Amy, majd lassan felbontotta, s kihúzott belőle egy papírt. Dave közelebb hajolt, hogy Ő is rálátást nyerjen a papíron szereplő névre.
- A 2028-as x-factor nyertese, nem más mint - ekkor dobpergés volt hallható - Benjamin Tomlinson! - kiáltotta a nevemet, mire én lesokkoltam. Tátott szájjal néztem végig a közönségen, majd a tomboló családomra, végül a két mentorra, Demire, és Justinra.
- Azt a mindenit! - motyogtam halkan.
- Nyertél baby! - ugrott a nyakamba Cher, s átölelt. 
- Igen nyertem! - ugrottam egy nagyot, s elvigyorodtam.
- Gratulálunk Benjamin! - mosolygott bólogatva Amy.
- Pár szót mondanál a közönségnek, és a tévé nézőknek? - lépett mellém Dave - Mit érzel most? - tartotta a pofámba a mikrofont. Jó, hogy nem nyomja le a torkomon.
- Hát, ezt így elmondani nem nagyon lehet! Csak szeretnék köszönetet mondani, a családomnak, és a csodálatos mentoromnak, Chernek! S annyit szeretnék még mondani.. Ezt neked Harry Styles!
Az utolsó mondatomra egy nagy nevetés hangzott fel. 
- A mocskos mindenit! - tátogta Harry. - Ezt még megbánod!
- Mégis mit akarsz mondani ezzel az üzenettel, Harry Stylesnak? - érdeklődött Amy.
- Tudod, ez magánügy - villantottam egy vigyort, majd felnevettem.
- Rendben! Gratulálok!
- És most következzen a győztes dal! - ordította Dave, majd a kezembe nyomtak egy mikrofont.


- Halihó! Benjamin, itt vagy? - rázogatta kezét a szemem előtt Bo.
- Mi? - emeltem rá tekintetemet.
- Á, semmi! Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam! - forgatta meg kék szemeit, majd lecsüccsent mellém a kanapéra, s kapcsolgatni kezdte a tévét.
- Én még mindig nem hiszem el! - motyogtam.
- Micsodát? - Bo.
- Hogy megnyertem..
- Már több, mint két hónapja! - forgatta meg ismét szemeit Bo, majd színpadiasan felsóhajtott.
- Tizenhét éves létedre elég kicsi a felfogásod. Jó, mondjuk csak két hete vagy tizenhét - nevetett fel.
- Na! Most fogd be!
- Mert különben mi lesz? - húzta tovább az agyamat.
- Telenyomom a cipődet fog krémmel.
- Ch, olyan gyerekes vagy! Úgy sem mered!
- Nem-e? - húztam fel a szemöldökömet, majd felindultam az emeletre. Be a fürdőbe, majd Bo szobájába, a kedvenc converse cipőjéhez. Egy gonosz vigyor húzódott a szám szélén, mikor Bo rémült tekintetét a cipőre, majd rám  emelte.
- Ne merd! Esküszöm, elégetem a gitárod! 
- Égesd! Majd veszek másikat - rántottam meg a vállamat, mire Ő csúnyán nézett rám.
- Kérlek ne! Tudom, hogy megmered! De ne! Benjamin!
- Mi folyik itt? - emelte meg Apa a hangját, mire én eldobtam a fog krémet, s kiegyenesedtem.
- Semmi! - feleltem nyugodt hangnemben, majd el akartam sétálni mellette, de Ő elkapta a kapucnimat.
- Nem mész sehova fiatal ember! Mit csináltok?
- Csak játszunk! - legyintett Bo, mire én rá vigyorogtam, Apa rám emelte tekintetét, majd Bo-ra, s elsétált.
- Köszi! - hálálkodtam Bonak, mire Ő csak elvigyorodott - Az adósom vagy.
- Jogos! Az vagyok! - bólintottam, majd a szobám felé indultam. Beléptem a bunkerembe, s lefeküdtem az ágyamra.
  Sosem gondoltam bele, hogy mennyire jó helyre születtem, hogy mennyire jó családba. Soha az életben nem fordultak meg ilyen gondolatok a fejemben. Pedig, így van! Csodálatos helyre születtem, s csodálatos szülőkkel lettem megáldva, s van egy édes kishúgom is, akivel olykor hullámzó kapcsolatot ápolok, de tűzbe mennék érte. 
Kinyújtottam a lábamat, s elővettem a telefonomat. Twitteren, vagy száz ezerrel megugrott a követőim száma. amit csakis az x-factornak köszönhetek, s Apukámnak. Valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy sokat áradozom Édesapámról, ez csak is azért van, mert felnézek rá, s nagyon szeretem. Mindenki ilyen apáról álmodik. Szeretet teljes, jó fej,  vicces, de ha olyan helyzet van akkor komoly, s probléma megoldó. 
Egy féloldalas mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam, hogy ki követett be twitteren .Apám száz év után, újra felnézett egy közösségi oldalra, meglehetősen furcsa. Mi történt vele? Ennyire unatkozik? Én szívesen lefoglalom Őt, valami ostoba hülyeségemmel. 
Felsóhajtottam, majd telefonomat magam mellé dobva elterültem az ágyamon. 
Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy az ember nem tizennyolc éves korában válik felnőtté, hanem, mikor rájön, hogy nem gyerek többé. Akkor én felnőtt vagyok? A temérdek butaságom ellenére, én már rájöttem, hogy nem vagyok gyerek többé. Az x-factor felnevelt, s felnőtté tett. Ezzel elvéve gyermekkoromat. A gyermekkoromat elvehette, de a sok szép gyermek emléket sosem fogja. A sok szép napot, ami Apával töltöttem, a sok butaságot. Szín tisztán él emlékezetemben az a nap, amikor Liammel kivitt a játszótérre, s az is, mikor bedobott egy medencébe, majd utánam ugrott. Azóta félek a víztől. Bolondos élet. De hát, ilyen Apával, ki nem vállalná be?


U.I: Megjegyzéseket lehet hagyni, annak ellenére, hogy valószínűleg ez a blog utolsó előtti bejegyzése, de lehet, hogy még elkap az ihlet!