23.fejezet.~A játszótér.

Sziasztok! 
Ismét új résszel jelentkezem, és pár információval!
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz, ott fogok megosztani dolgokat! CSOPORT! KATT! KATT! KATT!
Például: Új rész mikorra várható, lehet tőlem kérdezni, stb.
Örültem az előző fejezetnél a sok aranyos kommentnek, és a sok tetsziknek*--------* Több, mint 56 tetszik wíííhíhihíiíhiíii*----*:D Imádlak Titeket <33333333333333 
Majd örömködöm magamban.
U.I.: Lehet ide is komizni, és ..
Jó olvasást! xx :)


23.fejezet.

A játszótérre érve, Benjamin rögtön megcélozta a hintát, és boldog mosollyal az arcán kérte meg Liamet, hogy lökje.
Én csak leültem egy padra, és néztem, ahogy játszanak. 
Pár perc múlva Benji megunta a hintázást, és kijött belőle. Azonnal felrontott a mászókára, és onnan integetett nekem, természetesen visszaintegettem.
Liam is idejött mellém, majd kényelmesen hátradőlt.
A mászókán több lurkó is játszadozott, a játszótér területén, pedig biztos, hogy volt, vagy 10 gyerek, és a szüleik.
Felsóhajtottam, majd a zsebembe nyúltam, és elővettem a cigis dobozomat.
Tudom, káros szokás, de Zayn mellett néha én is elszívok egyet.De mostanában egyre gyakrabban.
- Kérsz? - tartottam Liam felé a dobozkát, miután kivettem egy szálat.
- Nem - tolta arrébb undorodva a kezemet. - És neked sem kéne ezt a mocskot szívnod! - oktatott ki.
- Nem lesz nekem semmi bajom! Az én szervezetem fitt, és egészséges!
- Ahogy gondolod Louis, ahogy gondolod. De, ha tüdő rákos leszel nem én foglak ápolni.
- Mindenben csak a rosszat látod? Egyszer élünk. Nem hiszem el neked, hogy soha nem gyújtottál még rá.
- Én nem is mondtam, hogy soha, csak azt, hogy nem cigizek, és nem is fogok!
- Jól van na! Azt csinálsz amit akarsz - hagytam rá, majd a zsebembe túrtam az öngyújtómat keresve. Furcsa módon nem volt sehol.
- Te, Liam, nincs nálad tűz?
- De, várj, mindjárt csiszolok neked! 
- Köszi - forgattam meg a szemeimet, majd tovább kutattam a zsebemben, és végül megtaláltam az öngyújtót. Hát ez eddig hol bujkált?
Végül rágyújtottam.
- Fúj! Ne ide eregesd ezt a büdös füstöt felém ! - legyezett a levegőben Liam, mire én pontosan a fejére fújtam a rossz illatú levegőt.
- Na bekaphatod! - káromkodta el magát, mire páran idenéztek. Benjamin is felénk vette az irányt.
- Apu! - nézett rám aggódó tekintettel. - Miért cigizel?
- Hát, mert ő, nem tudom - feleltem, mire Benjamin Liam, és közém mászott.
- Nem szabad cigizni! - nyúlt a kezemben lévő szivarhoz, és egyszerűen kivette onnan, és eldobta.
- Hé, drága volt!
- Beteg leszel tőle! - húzta össze a szemöldökét, és csúnyán tekintett rám.
- Igaza van! - állt ki Benjamin mellett Liam.
- Van még nálad cigi ? - vont kérdőre a saját fiam, mire én tátott szájjal, ránéztem a tenyerére, amit számon kérően tartott előttem. Kivettem a zsebemből a dobozt, majd a kezébe tettem. Benjamin belenézett, kis arcocskája egy fintort vett fel.
- Liam - fordult felé. - Erre te vigyázz!
- Jaj! Ez szuper ! Még azt hiszik, hogy én szívom ezt a vackot! - mondta, majd undorodva eltette a zsebébe. - Louis! Ez biztos a te gyereked? - Liam elég érdekesen tekintett rám barna szemeivel.
- Miért ne lenne az én gyerekem?
- Túl okos hozzád - nevetett fel.
- Na szép!
- Miért bántod Aput? - emelte tekintetét Benjamin Liamre, akinek szemei kitágultak, Benjamin, pedig megölelt engem. A nyelvem Liamre nyújtottam.
- Engem szeret , bibibí! 
Benjamin, egy puszit nyomott arcomra, majd elengedett. Értelmes szemeit az enyémbe mélyesztette, s feltette kérdését:
- Apuci, megígérted, hogy feljössz velem a mászókára!?
- Ja, hát valóban ! - nyeltem egy nagyot, majd  felkaptam Benjit, és a mászóka felé mentem.
Elég furán fognak rám nézni, mikor bemászom oda.
- Benji, mi lenne, ha te felmásznál, én pedig elkapnálak a csúszdánál?Tudod, drágám, ide Apu már nem fér be - húztam el a számat.
- Óó, kár - lett csalódott a hangja, majd végül felragyogott az arca. - De megígéred, hogy elkapsz a csúszdánál?
- Becsület szavamra! - vigyorogtam rá, majd felhelyeztem gyerekem a mászóka tetejére. Benjamin a csúszdához ment, majd leült, és lecsúszott. Mihelyt leért, én felkaptam, és egy puszit nyomtam az arcára. Olyan édesen nevetett. 
Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy mekkora szeretet van egy ilyen gyermek szívében. Mit tennék én nélküle? El sem tudom képzelni az életemet, úgy, hogy nincs velem ez a kis srác.

- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk egyet fagyizni, és az után haza mennénk? - lépett mellénk Liam.
- Jó ! - kiáltott fel örömében Benjamin, és Liamhez nyújtózott. Természetesen átadtam neki, majd elhagytuk a játszó teret.
- Remélem, tudod, hogy te fizetsz - bokszoltam bele Liam vállába, mire Ő felszisszent, és bólintott egyet.