16.fejezet.~Harry.

16.fejezet.

"Mit tettem?!" - kavargott e gondolat a fejemben.Hogy lehetek ekkora idióta?
Az oké, hogy Zoe Benjamin anyukája, de én pár kapcsolatban élek.
Nem tehetem ezt Eleanorral!Nem bánthatom meg! Ahhoz túlságosan szeretem ... 
2 lány, 1 fiú ... Ez így nem jó! Nagyon nem jó!
Igazából senkit sem akarok megbántani, se Zoe-t , se Eleanor-t.
De akkor mégis mit tegyek?
Mondjam el Eleanornak a csókot, vagy sem? Az a sok kérdőjel ...
Ki lehetne ezt valahogy küszöbölni? Igen? Nem? Remek kérdés! Ez még rajtam is kifogott.

- Jaj, egek, Benjamin, te ezt el tudod képzelni? Olyan egy idióta Apukád van - néztem mélyen kék szemeibe.
- Apa - mondta ki hangosan, mire Én elvigyorodtam, és magamhoz öleltem.
A taxi hamarosan befut Cheshire-ba, mi pedig közeledünk úti célunkhoz, Harold Edward Styles-hoz.

A fejemet az ablaknak döntöttem, és figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat.
Ekkor ugrott be, hogy talán közölni kéne Harryvel érkezésünk.
Elővettem zsebemből a mobilom, majd megdobtam Haroldot egy üzenettel, hogy hamarosan érkezünk.
A válasz :
' Repesek az örömtől Lou!:) '
De kis kedves, kirobbanó az öröme, hogy meglátogatjuk.
Egy hét alatt voltam otthon, Londonban, Mullingarban, és ma Cheshire-ba leszek.
Már csak Wolwerhamptonba kell elmennem, és Bradfordba, aztán mondhatom, hogy mindenkit meglátogattam, és nem volt hiányuk belőlem.

Még egy jó óra út után a taxi leparkolt egy ház előtt.
- Azt hiszem megérkeztünk! - fordult hátra a sofőr.
Lerendeztem a taxist, majd kiszálltunk Benjaminnal a kocsiból.Táskáját a hátamra vetettem, és babástul indultam meg a nagy ház felé.
Mikor az ajtóhoz értem az orrommal csöngettem be, mivel szabad kezem nem igen volt.
- Óhohó! - nyílt ki az ajtó.- Hát kik vannak itt? - jelent meg Harry vigyorgó alakja.
- Na kik? - forgattam meg a szememet, majd Benjamint a göndör kezébe nyomtam, és beléptem a házba.
- Hogy, hogy meglátogatsz engem? Azt hittem eszedbe sem jutok - kérdezte miközben befelé haladtunk a nappaliba.
- Jaj haver! - mondtam, majd a hátára ugrottam.
- Ó a derekam, azt hiszem el kell mennem egy csont kovácshoz! - nyöszörgött.
Benjamin csak tapsikolva kacagott.Tetszett neki a játék. - Lou, tudod meglehetősen nehéz vagy ! Nem szállnál le a hátamról?
- Ja, de persze! - feleltem nevetve, majd lepattantam a hátáról.
- Le kell ülnöm! - jelentette ki Harry, majd a kanapéra vetette magát.- És ha megbocsájtasz, most játszok a kereszt fiammal!
- Kereszt fiaddal? - húztam fel a szemöldökömet.- Miből gondolod, hogy te lennél a kereszt apja?
- Miért? Talán nem? - nézett rám iszonyat rondán , szó szerint megfélemlített.
- De, persze - válaszoltam bátortalanul, és felkuncogtam, majd inkább úgy döntöttem , hogy iszom valamit.
Mikor a konyhába értem Anne-val találkoztam.
- Hello , Anne! - köszöntem neki, mintha egész életünkben egy lakásban éltünk volna.
- szia Louis! - köszönt vissza teljesen természetesen.
A polchoz léptem, és kivettem belőle egy poharat, majd a pulthoz, és megtöltöttem friss ásványi anyagokból származó vízzel.
- Várjunk csak! Itt valami nem stimmel! - morogta Anne az orra alatt, majd rám nézett, aztán vissza a leveshez, azután ismét rám, és a levesre.- Louis? Louis! Te hogy kerülsz ide?
- Hát eljöttem - rántottam vállat - De ha zavarok ... -haraptam el a mondatomat.
- Jaj, Édesem, te sosem zavarsz!-  mosolygott rám.
- Ó, Anne, tudtam Én! - vágtam rá azonnal,  majd lehajtottam a vizem.
- Jut is eszembe Loukám, azt hallottam, hogy neked van valami gyereked.
- Hát ő, jól hallottad, amúgy kint van a nappaliban!
- Az Én házamban? Az Én nappalimban? - lepődött meg Anne.
- Igen.
- Hogy kerül ide? Az anyukája csak úgy elengedte veled?
- Hát ő, tényleg , köszönöm Anne, hogy figyelmeztettél- mondtam nyugodtan, majd előkaptam a telefonomat, és írtam Zoe-nak egy sms-t, hogy minden flottul megy.
- Biztos ... - motyogta, majd rám nézett vigyorogva - Akkor ha jól értelmezem itt fogtok ma nálunk éjszakázni?
- Ja- bólogattam.
- És egy babuci van a nappaliban? - csillantak fel a szemei.
- Pontosan - feleltem ismét.
- Júj! De jó! - mondta, és csapot- papot, mindent itt hagyott, és rohant a nappaliba.- Kevergesd a levest!- szólt még.
Pár percen belül Harry legörbített ajakkal jelent meg a konyhában.
- Te főzöl? - változott meg az arc kifejezése.
- Nem, Anyud mondta, hogy kevergessem a levest- mondtam miközben végrehajtottam az elrendelt feladatomat.
- Az más! Elvette tőlem! - Harry szikrázó tekintettel nézett rám.- Érted Lou?Elvette!
- Micsoda? Ki vett el mit? - húztam fel a szemöldökömet.
- Ne legyél gyerek! - csapott a vállamra.- Anya elvette tőlem Benjamint.És Ő játszik vele.
- Jézus! Mesélj! Ezt, hogy éled meg? 
-Hát, képzeld! Igen, rosszul! Békés beszélgetést folytatok éppen a kis Tomlinsonnal, erre egyszer csak eltűnik a kezemből. Mit szólsz te ehhez? - mesélte a történéseket felháborodva.
- Semmit! - válaszoltam automatikusan.
- Na szép! Te, amúgy milyen leves lesz?
- Őőőőő ...- mondtam , miközben bele néztem a lábosba.- Harry Én nem tudom megállapítani.
- Na menj onnan! - lökött arrébb, majd Ő is bele kukkantott az edénybe.
- Állítom, hogy ez krumpli leves.
- Azt szeretem - simogattam meg a hasamat.
- Te csak ne álmodozz, az Én házamban, az Én konyhámban, az Én lábosomban készülő levesemről - bólogatott nagyban Harry.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem kapok levest? - vontam le a következtetést. Hát pedig ilyen nincsen! Én szeretnék levest kapni! Mindig is oda voltam a krumpli levesért.
- Átgondolom! - kacsintott, majd elhagyta a konyhát, Én pedig újra kavargatni kezdtem a levest.
Úgy éreztem magamat, mint valami házi asszony.
Erre a gondolatra felkuncogtam, majd inkább a levesre koncentráltam.

Tudom, tudom ... 4 napja nem hoztam friss fejezetet! De most itt van, és remélem, hogy tetszett amit olvastatok! (: Lehet nyomkodni a tetszik/ nem tetszik gombokat itt a bejegyzés alatt, és természetesen a megjegyzésektől  sem kell kímélni, azokat szeretem a legjobban! (: