14.fejezet.~A szőke.

14.fejezet.


A repülőn bejelentették, hogy a leszállás megkezdődött.
Az övemet becsattoltam, majd figyeltem a mellettünk elsuhanó felhőket.
Pár percen belül már a földön voltunk.
Régen jártam már Írországban, főleg Dublinban, vagy 4 hónapja utoljára.
Igen, nekem az már régnek számít!

Az utasok közé vegyülve, kapucnimat a fejemre húzva masíroztam a reptért taxikat tartalmazó része felé.
Mivel bőröndöt, és egyéb dolgot nem hoztam magammal, így nem kell cipekednem sem.
Legalábbis őszintén remélem, hogy nem hoztam csomagot, mert ha mégis akkor igen feledékeny vagyok.

Bepattantam az első taxiba , ami útba esett, majd utasítottam, hogy vigyen el a Horan rezidenciára.
Amint megérkeztünk szőke barátom házához, rögtön fizettem a sofőrnek, majd kiszálltam a kocsiból, és a ház felé vettem az irányt.
Felsasszéztam a veranda lépcsőjére, majd megnyomtam a csengőt.
Az ajtót Niall édesanyja, Maura tárta ki előttem.
- Louis? Te mit keresel itt? - Maura teljesen döbbenten nézett rám - Mit keresel Írországban?
- Gondoltam meglátogatom a szőkét, amúgy meg régen jártam már erre felé.
- Ó, hát akkor, gyere beljebb!Érezd otthon magadat , Drágám! - mutatott a ház belseje felé , mire Én beléptem oda.
Az előszobában levettem a cipőmet, és a kabátomat, majd elindultam felfedezni a ház többi részét.
Régebben nagyon szerettem itt lenni, minden olyan barátságos.
Zöld falak, a ház kívülről is zöld, sőt még  a pázsit is.
Szó szerint, itt minden olyan zöld.Annyira 'íres', de nekem kimondottan tetszik.
Ha tehetném felfesteném Niall-t a zöld falra, úgy lenne teljes az ír kép.

Niall szobájához érve elvigyorodtam.
Bentről zene szűrődött ki. Akkor otthon van a kis ír..
Bekopogtam, majd benyitottam a szobába.
Niall az ajtó felé kapta a fejét, majd összehúzta a szemöldökét, és meg
dörzsölte a szemét.
- Louis! Te, hogy kerülsz a házamba? - Szívélyes fogadtatás, mit ne mondjak.
- Gondoltam meglátogatlak, de mint észlelem nem örülsz nekem! - mondtam sértődött hangon.
- Nem arról van szó, hogy nem örülök, csak meglepő itt találni téged - bólintott vigyorogva.
- Az más - mondtam, majd lehuppantam Niall mellé az ágyra.- Mi jót csinálsz?
- Öhm, nem tudom - rántotta meg a vállát, logikus válaszát kísérve.
- Az érdekes, csináljunk már valamit - csaptam a vállára.
- Mégis mit? Itt semmit nem lehet csinálni - fintorgott. - Csak ülni.
- De legalább csönd van, és nyugalom. Ilyenben ritkán van részünk.
- Akkor hallgassuk a csendet - mondta, majd felállt az ágyáról, és kikapcsolta a hifit.
- A csendet, hogy lehet hallgatni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát, hát - Niall felnevetett.- Jó kérdés.
Ez után pár percnyi rövid csönd következett.Én csak bámultam magam elé, gondolataim semmi érdekesről nem szóltak. Jól esett ez a csönd, mint mondtam , ritkán van részünk benne.
- Te, hallod! - nézett rám Niall.- 2 napja, Harry röhögve hívott fel, hogy elraboltad a kis srácot.
- Jaj, ne már! Nem is raboltam el, csak véletlenül elfelejtettem hazavinni.Az 2 teljesen más dolog.
- Aha, te így látod, én nem - Egy huncut vigyor jelent meg az arcán.
- De, mindenkit felhívott, vagy mi?Már Liam, és Zayn is tudja?
- Valószínűleg, Harry szeret kérkedni, tudod milyen.
- Persze - húztam el a számat.
Ez egyszerűen fantasztikus.Harry világgá kürtölte a bénaságomat, ez bosszúért kiált.
- Meg fogom látogatni Bojhoskát.
- De csak most értél ide, már mennél is?
- Előbb még zavartam - motyogtam Niallre nézve.
- Már mondtam, hogy nem zavarsz, csak megleptél.Maradj már itt, legalább 1 napot.Annyira unatkozom.
- Jó, maradok! De akkor csináljunk már valamit, mert megöl az unalom.
- Rendben! Hát csináljunk! - helyeselt Niall, majd az ajtó felé vette az irányt.
- Hová mész?
- Csinálok valamit!
- Nekem is elmondanád, hogy mit?
- Elmegyek sétálni!
- Jó, akkor menjünk sétálni- követtem Niall példáját.Felálltam , majd együtt mentünk az előszobába, ahol felvettük a cipőnket, és kabátunkat.
- Anyu! elmentünk sétálni! - kiáltotta el magát Niall, és már kint is volt az udvaron.
Ismét mentem a szőke haverom után.
Lehet, hogy rossz ötlet folyton követni.

Egymás mellett haladtunk előre a járdán.
- Az addig, oké, hogy sétálni megyünk, de hova?
- Van a közelben egy park, és ott van ....
- Mi van ott? - értetlenkedtem.
- Fagyi - ugrott egyet örömében Niall.
- De hát hideg van .
- Milyen felelősség teljes lett valaki, akkor nem ehetek fagyit, Apu? - meresztett rám boci szemeket Niall.
- Felőlem, nem én leszek beteg - Még, hogy apu.Az kéne még.
- Fogok fagyit enni! - mondta sértődött hangon , majd nagy léptekkel elsuhant mellettem.
- Hé!Niall! Ne hagyj itt! Én képes vagyok eltévedni! Nem akarok egy bokorban éjszakázni! - ordítottam utána kétségbe esetten. Az kéne még nekem, hogy eltévedjek, hiszen én bármire képes vagyok.
Niall után futottam. Szerencsére nem olyan gyors mint hittem, így utolértem, és belekaroltam a kezébe.
- Ez komoly? - nézett kezünkre megrendülten.
- Halál komoly! Így nem foglak elhagyni.
- Nagyon rossz hatással van rád az apaság - motyogta Niall, majd sorsába beletörődve ment tovább mellettem.

Nagyon remélem , hogy tetszett ez a fejezet is , és komiztok nekem MINDENKI!!:) Mekkora lenne már ha itt lenne, vagy 20 komi *-------------------* Wii mindenki komizzon aki olvassa , de csak 1X(!!!!!!)