9.fejezet.~Kis galiba!

9.fejezet.


Miután megebédeltünk az étterembe , kimentünk sétálni kicsit a parkba.
Niall szinte követelte , hogy míg sétálunk had vigye Ő Benjamint , én így vagy  úgy , de belementem.
Egyszerűen le írhatatlanul örülök neki , hogy a fiúk így odavannak a babámért , rossz belegondolni is , hogy mi lenne ha nem kedvelnék.
Megnyugtató , hogy Eleanor sem haragszik rám , sőt elfogadja Benjamin , és megérti , hogy most már Ő is fontos nekem , és az életem része lett.
- Gyerekek , most úgy is van egy kis szabadidőnk! - nézett ránk Zayn - Én azt hiszem még ma hazautazom Bradfordba pár napra.
- Ha Zayn megy akkor én is kicsit hazautazom , már nagyon hiányzik anyu húslevese , és Greg kínlódása - mondta Niall.
- Akkor én is - jelentette  ki Liam .
- Mindenki hazamegy? Akkor én sem maradok - rántott vállat Harry.
- És te? - csapott a vállamra Zayn - Nagyon csöndben vagy! Te mész haza megmutatni a családodnak Benjamint?
- Én nem tudom , hogy mit fognak szólni hozzá ... és azt sem , hogy Zoe egyáltalán elengedik-e velem - nagy levegőt vettem , és az égre emeltem a tekintetemet.
- Kis csajnak szerintem nincsen beleszólása , végül is te vagy az apja - rántott vállat Harry.
- De , Harry , Zoe a gyámja , vagy hogy mondjam , elvileg én nem vagyok számon tartva , hogy bárkije is lennék , inkább hálás vagyok Zoe-nak , hogy elhozta Őt. Nem tehetem meg , hogy csak úgy elviszem - magyaráztam.
- Milyen bölccsé tett az apaság - ámult el Liam.
- Ugye? Tisztára felelősség teljes lettem - nevettem fel.
- Igen apuci - csípte meg az arcom Harry.
- Áúú - csaptam rá a fenekére.
- Hé,hé,hé ilyet többet ne - mozgatta ujját az orrom előtt.
- Szerintem se - helyeselt Eleanor.
- Akkor menjünk vissza a szállodába - ajánlotta Liam , majd meg is indult.

Szerencsére nem mentünk messzire a szállodától , így 10 perc múlva , már újra kiindulási helyünkön voltunk.Niall visszatulajdonította Benjamint , én pedig leraktam Őt a kanapéra .Eleanor mellé ült , és szórakoztatta kicsit , míg mi elkezdtük összepakolni a cuccainkat.
Személy szerint , én Niallnek segítettem összeszedni a szétdobált ruháit.
Nem is értem , hogy tud egy nap alatt ilyen mocskot csinálni.
Miután segéd kezet nyújtottam Niallnek , mentem a saját szobámba , ahol egy nagyobb rumlival találtam szembe magamat.

- Aj - ültem le az ágyra , majd lassan nekifogtam a pakolásnak.
Egy jó fél óra elteltével a szoba csillogott szinte.El sem hiszem , hogy ezt én raktam rendbe.Nem éppen vallom a saját műfajomnak a rend rakást , inkább rendetlenséget csinálni szeretek , az már az én műfajom.
Mind a kettő bőröndömet - amibe csak bele hajigáltam a ruhákat - lecsuktam , és kihúztam a nappaliba.
- Louis , nagy baj ha csokit adtam Benjaminnak? - kérdezte ártatlan tekintettel Zayn.

- Micsoda? - tágultak ki a pupilláim. - Te bolond vagy? Mi van ha beteg lesz tőle , vagy akármi? Engem Zoe megfolyt.
- Akkor vegyem el tőle? - mutogatott Zayn Benji kezében lévő Milka csokira.
- Remek , látom erre már nem kell rávilágítani!
- Jó , nyugalom , egy kis csokitól még egy gyerkőcnek sem lett baja , és nem halt meg tőle.
- Te így tudod! - vetettem oda keményen.
- Hát , igen , én így ! - Zayn.
- Amúgy hol van Eleanor ? - tereltem a témát.
- Ja igen!Azt üzente , hogy most elmegy mert találkozik egy barátnőjével , és puszil téged! Azt mondta , majd mielőtt hazamész hívd fel , hogy elköszönhessen.
- Oh , hát jó - sóhajtottam csalódottan , még egy búcsú csókot sem kaphattam - Akkor haza viszem Benjamint.
- Nem viszed magaddal Doncasterbe?- csodálkozott el az éppen konyhából kijövő Niall.
- Megkérdezem Zoet , hogy mit szól hozzá , de gondolom nem fogja elengedni , szóval nem hiszem - rántottam meg a vállamat , majd odamentem Benjáminhoz , és felemeltem.
Próbáltam úgy tartani , hogy ne csokizzon össze engem is.
A fürdőbe mentem be vele , és lemostam a kacsóit , majd meg is töröltem.
- Na , barátom , haza viszlek - emeltem a magasba , majd egy nagy puszit nyomtam az arcára.
Kimentünk a fürdőből , majd leültem a kanapéra Benjaminnal.
- Egyszerre megyünk ki , ugye? - húztam össze a szemöldökömet , mire egy egységes 'igen ' válasz jött a szobákból.
- Na , végre elkészültem ! Csak azt nem tudom , hogy miért volt az ágyam alatt egy alsónadrág - nézett rám összehúzott szemöldökkel Liam - És  az volt a monogram benne , hogy L.W.T.! Louis , nem ismerős?
- Dehogyis! Másnak is lehet ez a monogramja , lehet hogy Leila Willow Tree - magyaráztam.
- És egy nő alsógatyát hord , gratulálok - dobta felém.Egy kézmozdulattal elkaptam.
- Én is kész vagyok ! - sasszézott a bőröndjeivel Harry. - Séróm is belőve.
- Akkor mindenki készen van? 
- Igen! - jött megint az egyhangú válasz.
- Akkor mehetünk - kaptam a kezembe Benjamint , majd a bőröndre ültette, de végül rájöttem , hogy ez egy igen rossz ötlet.
- Basszus , hol a cumis üveg? - kezdtem idegeskedni.
- Itt - nyújtotta felém Harry.
- Ó köszi ! - hálálkodtam , majd belenyomtam Benji kezébe. - Erre vigyázz - kötöttem gondosan a lelkére.
Mindenki megfogta a maga bőröndjét , és elindultunk lefelé .Mivel Liamnek csak egy bőröndje volt , így az Ő kezébe adtam Benjamint , mert nekem kettő volt , és így nem tudtam hogy vinni a babát.
Mikor végre leértünk , mindegyikünkre egy taxi várt.A taxi sofőr segített berakni a csomagjaimat , majd én is beültem.
Egyszer csak egy kopogást hallottam az ablakon , és Liam rám vigyorgott.
- Nem felejtettél el valakit?
Te magasságos Isten.Mekkora egy barom vagyok , képes lennék itt hagyni a saját gyerekemet.
Hiába , hozzá kell még szoknom ehhez.
Gyorsan lehúztam az ablakot , ahol Liam beadta Benjamint .
- Ügyes vagy Louis! Te minta apa ! - pacskolta meg az arcomat  , majd elment.
- Mehetünk? - fordult hátra a sofőr.
- Persze! - bólintottam , majd Benjaminra terelődött a figyelmem - Kérlek ne haragudj rám , nem tehetek róla , vagyis tehetek , de Jézusom! Na figyelj , ne haragudj rám , hogy majdnem Liamnél hagytalak , csak , csak tudod ... igaz ezt nem magyarázom már ki.Gratulálok Louis , egy gyerekhez beszélsz , mindenki hülyének néz.Vagyis , ááá hagyjuk - öleltem magamhoz kis testét - Ne haragudj rám , kérlek szépen!
Benjamin csak egy édes vigyort villantott , majd elhelyezkedett az ölembe.
Én pedig kifelé kezdtem bambulni az ablakon.
Figyeltem ahogy a táj elsuhan mellettünk , és egyre messzebbre visz a taxi.
Nem tudom mennyi idő telhetett el , de egyszer csak megálltunk egy piros lámpánál.
- Hol vagyunk ? - kaptam észbe hirtelen.
- 10 perc , és Doncasterben Uram.
- Azaz már elhagytuk ... Jézusom - lenéztem az ölembe.Benjamin édesdeden aludt.
Hogy én mekkora egy fél eszű idióta vagyok.Legszívesebben most felpofoznám magamat .
Óvatosan a zsebembe nyúltam ,-hogy fel ne keltsem kis fiam - , és előhalásztam a telefonomat.Az órára néztem: 16:12 perc.
Zoe azt fogja hinni , hogy szándékosan elraboltam Benjamint , pedig az nem igaz.Én egyszerűen csak egy szerencsétlen béna , feledékeny , balfék , idióta  vagyok , aki most megbánja , hogy megszületett.
Az a legviccesebb , hogy még Zoe telefon számát sem kértem el az okos fejemmel.
Ekkor jutott eszembe valami.
Telefonomon bepötyögtem Harry számát , és tárcsáztam is.
- Mi az? Mit hagytál nálam? elhagytad hazafelé a gyereket? Mi a baj? Tudom , hogy baj van! Különben eszedbe sem jutnék , lökjed már ! Hallod?
- Ha megengeded , hogy szóhoz jussak mondom . szóval , Te telefon számot cseréltél Zoe barátnőjével , azzal az Aliciával , nem?
- De , miért kell az neked?
- Mert , én akkora egy barom vagyok .
- Tudom , de most mit csináltál ? Elfelejtetted haza vinni Benjamint , ugye?
- Talált - motyogtam elfúlóan.
- Basszus - röhögött Harry . - Ez jó! - tört ki belőle.
- Köszi az együttérzést , iszonyat rendes vagy.
- Jó , na diktálom a számát a csajnak! - Befejezte a röhögést , majd lediktálta a számot.
- Nagyon köszönöm Harry! - mondtam - Akkor hívom is! szia!
- Sok sikert !Cső! - és le is tettük.
Azonnal tárcsáztam is Alicia számát. 2 csöngés után fel is vette....

Remélem , hogy elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet is , és összegyűlik ide 10 kommentár legalább .. + rendszeres olvasók is jöhetnek :D Nem fogok megharagudni!:)