5.fejezet.~Eleanor.

5.fejezet.

- Bejöhetünk már? - hallatszott kintről Alicia hangja.
- Szerintem igen ! - válaszoltam jó hangosan , hogy ők is meghallják.
- Sikerült megvitatni a dolgokat? - érdeklődött Liam , aki kézen fogva jött be Niallel.
- Igen , azt hiszem , de lehetne egy kérdésem? - húztam össze a szemöldökömet , és összekulcsolt kezükre néztem.
- Mondjad - Liam.
- Miért járkáltok kézen fogva? - néztem fel rá.
- Meg kell valakinek nevelni , ha már az anyjának nem sikerült! - adott választ Liam , majd elengedte Niall kezét.
- Te csak ne sértegesd anyámat! - nézett csúnyán Liamre  az ír fiú.
- Ne vesszetek össze ! - morogta Louis.
- Igenis apuci - szalutált Niall , majd kuncogva arrébb vonult az egyik sarokba.
- Na , jó! Azt hiszem mi most hazamegyünk ! - jelentettem be hangosan.
- Óó , de ugye akkor majd valamikor láthatom még ..?- kérdezte Louis.
- Holnap eljöhetsz , ha van kedved ...
- Akkor holnap ott vagyok , de várjunk csak ... hol is?
- Ja , hát persze a cím.Valakinek van egy darab papírja? - fordítottam felfelé a tenyeremet.
- Itt van - nyomott Zayn a kezembe egy kis cetlit .
- Toll - hajította ide Harry , én pedig írni kezdtem a lak címünket.
- Parancsolj! - nyújtottam át Louisnak a papirost.
- Köszi - dugta be a zsebébe , majd óvatosan idenyújtotta Benjamint , átvettem tőle , és felálltam a kanapéról.
- Mehetünk? - helyeztem bele Benjamint a baba kocsiba.
- Persze - állt mellém Alicia.
- Hát akkor , sziasztok! - intettem egyet , és kifelé kezdtem tolni a baba kocsit .
Eszembe jutott , hogy a beszélgetésünk közben Louis egyszer sem szólított a nevemen , sőt sehogy.
Átfutott az agyamon egy bizonyos kérdés: Egyáltalán emlékszik ez a fiú a nevemre?



*Louis szemszög*

Zoe, Alicia és Benjamin elhagyták az öltözőnket.
Kifújtam a levegőt és körbe néztem.
- Haver én nem gondoltam volna - huppant le mellém Niall.
- Én sem ... - válaszoltam halkan.
- Louis apuci ! - kuncogott Harry.
- Olyan kis édes voltál azzal a kölyökkel - vihogott Zayn is szőlőt eszegetve.
- Amúgy hasonlít rád - kezdett bele Niall is a szekírozásomba.
- Jajj , hagyjatok már! - idegeskedtem.
- Morcos az apuci? -ült le Liam is a kanapé karfájára , az én jobb oldalamra , éppen kézre esett , így lelöktem a kanapéról , nagy puffanással ért földet.
- Ez nagyon nem érte ! - pattant fel és csípett a karomba.
- Áúú! Ez sem érte! - bólogattam csúnyán nézve rá.
- Kopp!Kopp! Bejöhetek? - hallatszott kintről az én nyuszikám , Eleanor hangja.
Uram isten , képedtem el hirtelen , én mit fogok mondani Eleanornak ?!
A négy fiú dőlt mellettem a röhögéstől , míg Eleanor bejött a szobába , és leült mellém.Gondolom az elsápadt arcomon , és arc kifejezésemen röhögtek.
- Ti mit nevettek? - húzta fel Eleanor az egyik szemöldökét.
- Majd apuci elmondja! - röhögött Zayn.
Egy nagyon szúrós nézéssel jutalmaztam , e kijelentését.
- Apuci? - érdeklődött Eleanor. - Louis! Mondjál már valamit - lökte meg a vállamat.
- Bocsánat , csak .. én magam sem tudom , mit mondjak ... -magyaráztam hallgatagságomat.
- Beteg vagy? - nyomta a tenyerét a homlokomnak - Szörnyen sápadt vagy.
- Nem vagyok beteg! - fogtam meg a kezét - DE , de .. valamit el kell mondanom - vettem egy mély levegőt - Én nem tudom mit fogsz szólni hozzá.
- Valami baj történt? - aggódott El.
- Hát , nem tudom , hogy ezt minek nevezzem.
- Hát én védeke... - kezdett beszélni Niall , de hirtelen közbe szóltam.
- Niall kussolj! - meredtem rá a lehető legcsúnyábban.
- Óó! - keseredett el.
- Louis! Mondjad már!
- De , jézusom , én nem bírom elmondani - temettem a fejemet kezeim közé és a térdemre hajoltam.
- Majd mi elmondjuk! - ajánlotta Harry , majd beszélni kezdett.
 -Jó ,de mielőtt bármit is mondanátok , ugye senki sem halálos beteg? -nyugtalankodott Eleanor.
- Hát őő , tudtommal nem - Liam.
- Akkor had halljam! - El.
Lassan felemeltem a fejemet , és vártam , hogy valaki belekezdjen.
- Na? - türelmetlenkedett Eleanor , ekkor kaptak a fiúk észbe és Liam beszélni kezdett.
- Hát az úgy volt , hogy Louishoz jött egy ...
- Lány , és azt állította , hogy ... - folytatta Harry.
- Louistól van ...  -  Niall.
- Egy gyerke - fejezte be Zayn.
- És ez igaz? - nyíltak tágra Eleanor szemei .
- Mi mondjuk , vagy te? - érdeklődött Zayn.
- Mondjátok - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve , mert tudtam , hogy valami rossz fog jönni.
- Igaz! - mondták a fiúk kórusban.
Eleanor rám kapta a tekintetét , ebben a pillanatban vagy ezer érzelem futott át az arcán.
- Neked , neked .. neked van ... egy ... egy gyereked? - dadogott halkan .
- Van neki! - mondták a fiúk ismét kórusban.
- Mégis kitől? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Tényleg , ez jó kérdés , hogy és mikor jött össze ez a gyerek? - most Harry beszélt.
- Hát , én egyszer egy és fél évvel ezelőtt elmentem egy buliba , és és .. - magyaráztam zavartan , végig a padlót fixíroztam.
- És?
- Hát ... megláttam ezt a lányt ...
- Neve? - vágott közbe Eleanor.
- Zoe ..
- Oké , folytasd! - Eleanor.
- Megtetszett nekem , és vele voltam egész éjjel , majd elmentünk egy szállodába , és és és ... innen azt hiszem már ki lehet következtetni , hogy mi is történt - vakartam meg a fejemet.
Annyira kínos volt nekem ez a dolog Eleanor előtt , el tudtam volna ebben a pillanatban süllyedni szégyenemben.
Eleanor csak a fejét rázta.
- Haragszol rám ? - suttogtam félve .
- Nem , nem tudom - pislogott még mindig nagyokat.
- Szóval utálsz ...
- Louis! Nem utállak ! -lett haragos a hangja.
- Akkor?
- Szeretnék egy kis időt kérni feldolgozni a dolgokat - pattant fel a kanapéról - Most inkább elmegyek , és kiszellőztetem a fejemet - jelentette be , és már itt sem volt.
- Ahj ... - dőltem el a kanapén nyöszörögve .
- Szerintem nem haragszik rád ... - bíztatott Harry.
- Ja , amúgy elég jól fogadta a hírt! - ült le elém a földre Liam és nevetve orron pöckölt.
- Ne csináld már!
- Morcos apuci - kuncogott Niall , mire felpattantam és a képébe nyomtam egy banánt.
- Igazad van , de innék most egy banánturmixot - pacskolta meg a pocakját.
- Idióta! - morogtam , majd visszaültem a kanapéra.
Liam felült mellém és átkarolta a vállamat , Harry odajött a másik oldalamra és ő is ugyan így tett.
- Ne légy már morci - motyogta a fülembe azon a mély hangján.
Zayn a kanapé támlájára ült és összeborzolta a hajamat.
- Én is , én is! - szaladt ide Niall és az ölembe pattant.
- Jajj! - mondtam mikor a nyakamba kapaszkodott - Ne smárolj le!
- Nyugi van ! - Niall. - Nem vagyok homokos.
- Látod? Kellenek a fenének a nők! - húzta meg a fülemet Zayn.
- Itt vagyunk mi egymásnak - karoltak át egyszerre a fiúk.Mit ne mondjak , egész jól esett ez a törődés tőlük ...

Szeretnék kérni 10 komit legalább :) Rendszeres olvasók is jöhetnek ^^