1.fejezet.~Emlékek sokasága.

1.fejezet.

Hátra dőltem a kanapén és nagyot sóhajtottam.Egy magam fajta 18 éves lánynak , nem éppen egy kisbabát kéne dajkálnia , hanem bulizni járni , és élni az életét , de én azt hiszem mégsem bántam meg azt az éjjelt Louis Tomlinsonnal.


/2011./
Ma bulizni megyünk a legjobb barátnőmmel , Aliciaval.
Rendesen kicsíptem magamat.Egy csinos alkalomhoz illő ruhát vettem fel , és egy magassarkút.Szempilláimat kicsit kihúztam , majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Mehetünk?-vigyorgott rám barátnőm az ajtóban.
-Persze , anyu elmentem -adtam választ barátnőmnek és még kiáltottam egyet anyunak  , majd elindultunk a házunk előtt parkoló kocsi felé.
Az autót a 18 éves Jackson Parks vezette , aki a gimi királya ,  és baráti társaságunk legnagyobb party arca.
-Mehetünk csajok?-nézett ránk Jackson a visszapillantó tükörből , miután beültünk a kocsiba.
-Taposs a gázra !-csapta össze tenyereit Alicia.
Jackson engedelmeskedett neki , 120-al robogtunk végig London utcáin , majd a város leghíresebb klubjába indultunk befelé.
A klubb előtt találkoztunk csapatunk többi tagjával . Összesen 10-en indultunk bulizni , Én , Alicia , Jackson , Mike , Tom , Ashley , Sarah , Austin , Jennyfer és Rob.
Nagy rivajjal tódultunk be a szórakozó helyre.
Ott miután igazoltuk magunkat , hogy elmúltunk 15 évesek - mivel ide 15 éven felül lehet csak belépni - , kezdődött is a party.
Hatalmas volt a buli.
A party közepére már teljesen szétszéledt a csapatunk is.Alicia-val megbeszéltük , hogy mi ketten legalább együtt maradunk , hát így is tettünk.
Együtt táncoltunk a tömegben idegen fiúkkal , faltuk az életet , és ráadásul egy 'pár' korty alkohol is volt már bennünk.
Alicia ezerszer többet  döntött le a torkán , mint én , én csak mértékkel ittam.

Nagyban táncoltunk a tömegben , míg egyszer csak rájöttem , hogy pisilnem kell.
Szóltam Alicia-nak , hogy kicsit egyedül hagyom , majd elindultam a wc-k felé.

Amint elvégeztem a dolgomat a wc-ben , elindultam onnan kifelé .
Ahogy jöttem ki onnan , nekem jött egy fiú.
-Óó szia cica - vigyorgott rám idétlenül.-Remélem , nem haragszol amiért így összehozott minket a sors - nézett rám fátyolos tekintettel.
-Nem haragszom -válaszoltam .
- Ha már így találkoztunk , nem jössz velem egyet táncolni ? -érintette meg a kezemet a fiú.
Olyan ismerős volt nekem , mintha valahol láttam volna már.A gondolataim teljesen elterelődtek , erről a kis dologról , nem is izgatott már annyira .
-De , megyek -adtam be a derekamat , és hagytam , hogy magával húzzon a tömegbe.
A tömeg közepén álltunk meg , a fiú a derekamra helyezte a kezét , és pedig az ő nyakába , és táncolni a kezdtünk az éppen felcsendülő lassú , szerelmes számra.
A buli hátralévő részét vele töltöttem egész végig táncoltunk , és néha énekeltünk is.
Úgy láttam , hogy jól érzi magát velem , ahogy én is per pillanat.
Olyan hajnali fél 5 körül ezzel a helyes sráccal hagytam el a szórakozóhelyet , és mentünk együtt egy szállodába.
Mind a kettőnkben volt már elég pia , úgy hogy az este további része gördülékenyen ment.

Innen már nem emlékszem sok mindenre , csak arra , hogy kedvemre kényeztetett a fiú és nagyon élveztem a dolgot .
Ettől a ponttól pedig semmi , mintha kitörölték volna az agyamból a dolgokat.
Kis emlék dereng még arról , hogy megkérdeztem a nevét , ő pedig csak annyit felelt , hogy Louis .
Innentől meg mintha elvágtak volna mindent , semmi.

Reggel egyedül tértem magamhoz a szállodai szobában , és azt sem tudtam , hogy mi van , és , hogy hol vagyok.
Körülnéztem magam körül , és a szétdobált ruháimat találtam csak ott , meg magam mellett egy kis cetlit eme felirattal:'Sajnálom , elhamarkodottan cselekedtem.'
Gondolom az a Louis hagyta itt nekem , ezt a lapot.
Hirtelen csapott le rám a  felismerés , lefeküdtem egy vad idegen fiúval ...

Gyorsan felpattantam az ágyból és magamra kaptam a ruháimat , és elrohantam a szállodából.
Nem is értem magamat , hogy mehettem én ebbe bele.Ezt az egész őrültséget a piának tulajdonítottam , nem kellett volna annyit innom.
A fejem fájt és a fülem zúgott.
Legszívesebben most aludtam volna egész nap , de valahogy haza kellett jutnom.
A szálloda előtt álltam tanácstalanul , és néztem ki a fejemből.Nem tudtam , hogy merre , és azt sem , hogy hova.Ismerem ezt a környéket , de még józanul gondolkodni sem tudok , nem hogy közlekedni .


Egy éles babasírás szakította meg emlékeim sorozatát.
Nyüszörögve felálltam a kanapéról , és a kisfiam szobájába mentem , kiemeltem az ágyából és magamhoz öleltem.Lassan , de megnyugodott , én pedig vele együtt mentem vissza a kanapéra és ültem le rá visszaesve gondolataim árnyékába ...


A szállodából hazajutva anyukám , ordítozva fogadott , teljesen ki volt kelve magából.
-Zoe , hol voltál ennyi ideig?Alicia már réges-régen otthon van!-szidott meg.-Hiába kerestelek telefonon , még azt sem vetted fel!-ordibálta le a fejemet.
-Jó, bocsi!-válaszoltam flegma modorral-Nem érzem jól magamat , had dőljek le aludni , kérlek!
-Jó!-vágta rá összehúzott szemöldökkel -De annyit mondj meg , hogy hol voltál ennyi ideig.
-Nem fontos .. -legyintettem , majd felmentem a szobámba.

2 hónap elteltével kiderült , hogy terhes vagyok , tisztára be voltam pánikolva , hogy mi lesz .
Ez által el kellett mondanom anyukámnak a kis szállodai kalandomat Louissal ...
7 hónapra rá pedig megszületett Benjamin.

Emlékeimet ismét arrébb söpörte  Benjamin , és ezzel eszembe juttatta , azt a bizonyos Louist , akivel 1 évvel ezelőtt lefeküdtem .
Mára már tudom , hogy ez a titokzatos Louis annak a híres fiúbandának , a One Directionnek a tagja , és így ezzel az is felmerült bennem , hogy Benjamin soha nem fogja megismerni az apját.