Olvasóim!

Sziasztok!

Kötelességemnek érzem ide is kiírni pár mondatot.

Mivel a blog befejezett a feliratkozók lassacskán kezdenek eltűnni, ami számomra eléggé furcsa. Sosem bírnám megtenni, hogy leiratkozom egy blogról, amit olvastam, tetszett, és szerettem. Mind egy, Ti dolgotok.

A blog 96 feliratkozóval zárult! Szerintem nem semmi szám, a fogalmazásomhoz képest, ugyanis itt még nem a legfényesebb ellentétben a két legújabb blogommal.

[

• Testemben a lelked ~
• ::.ALONE.:: [Zayn Malik Fanfiction.] ]

Akit esetleg érdekel a fogalmazásban való különbség, kérem nézzen be ebbe a két blogba.

Köszönöm azt a sok jót, amit kaptam tőletek, ehhez a bloghoz is! Sosem tudnám meghálálni, azt a sok megjegyzést, és olvasót. 

Azonban hétfőn(2013-06.03.) lesz a One Direction Történetek Hada ~~ blogom első születésnapja, így jövök számotokra egy kis meglepetéssel. Nem lesz annyira nagy, sőt inkább nekem lesz egy nagy kihívás, hogy összeállítsam. 

xx 

L.T.P.~

Eredményhirdetés.+ One Shot 02.

Sziasztok! 

Ugye, volt itt egy kvíz. Hoztam az 'eredményét'. Nem tudtam eldönteni, hogy ki nyerhetne, és miért, hiszen csodálatosak vagytok mind, és nem ment egyszerűen nem. Viszont, hoztam mindenkinek egy általam szerkeztett, kis kártyát. Kitehetitek a blogotokra, ha gondoljátok.

Remélem, hogy páran kiteszitek a blogotokba.

Mindenféleképpen akartam írni még valamit ebbe a blogba, mert a szívemhez nőtt, teljes mértékben. Semmi egyebet nem tudtam kitalálni, így egy ilyen One Shot féleséget írtam.

One Shot - Benjamin 7 éves.

LOUIS SZEMSZÖG.

Az élénk kisfiú megragadta a kezemet, és nagy léptekkel húzott maga után a nagy piros emeletes busz felé, hogy elvigyen minket a London Eye-hoz.

- Gyere már apa, el fog menni - rángatta tovább a kezemet.

- Na, ide figyelj, törpe nyúl - rántottam magamhoz, majd lehajoltam, hogy a szemébe nézhessek. - Nyugodj meg, a busz nem fog elmenni. Tudom, hogy jó a kedved, de ha ennyire pörögsz, még elüt az a szép piros busz, és nem elvisz.

- De, Apa - görbítette le az ajkát, s szomorúan tekintett rám - Szülinapom van.

- Igen, ezért sem szeretnélek a busz alatt látni - feleltem halál nyugodt hangon, majd felemelkedtem, és elindultam a busz felé.

- Ugye a legtetejére ülünk? - csillantak fel Benji szemei. 

- Ha szeretnéd - rántottam meg a vállamat, majd felléptünk a buszra, s felmentünk a legtetejére. 

Muszáj volt elmosolyodnom. A One Thing forgatása jutott eszembe.  Pontosan egy ugyan ilyen piros buszon hülyültünk a fiúkkal, és most itt vagyok a saját fiammal. Megráztam a fejemet, majd felsóhajtottam, és lehuppantam egy ülésre. Benjamin pedig bemászott az ölembe. Hát igen, itt van mellettem az ülés, de neki az ölembe kell ülni. Imádom a kisgyerek logikát.

Pár percen belül a busz elindult. Szél süvített a fülem mellett. Átkaroltam Benjamint, és hátulról fejemet a hátába fúrtam. Ő akart fent utazni, hát tűrje a szélvihart.

- Ez tök jó - csapta össze tenyereit, majd megemelkedett az ölembe, hogy jobban kilásson.

- Hé, mondtam már, hogy nem akarlak a busz alatt látni - húztam vissza.

Egy negyed óra elteltével a busz lefékezett, s pontosan a London Eye-al szemben tett ki minket.

Elkaptam Benjamin kezét, s elindultam a hatalmas kerék felé. Biztos tetszeni fog neki, hiszen megszámolni sem tudom, hány hisztit hallgattam végig, hogy jöjjünk ide.

Megvettük a jegyeket a következő körre. Pontosan öt körre fizettem be magunkat, had élvezkedjen a gyerek, hiszen ez az Ő napja. 

Beszálltunk a tágas 'buborékba', pár idegen emberrel. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de egyszer csak elindultunk. Benjamin a helység széléhez szaladt, s a korlátba kapaszkodva figyelte, hogyan emelkedünk a magasba.

- Tetszik? - simítottam végig a hátán.

- Nagyon - villantott rám egy ezer wattos mosolyt, majd újra a tájat kezdte kémlelni. 

Végignéztem még egyszer a kilátáson, majd a 'buborék' közepén lévő padszerű valamire ültem le, s Benjit figyeltem hátulról. Néha lábujjhegyre állt, néha közelebb lépett az üveghez. Őszintén megmondom, mikor közelebb lépett ahhoz az üveghez, a szívbaj kerülgetett, hogy kiesik.

A harmadik kör után, Benjamin idejött hozzám, és velem szembe beleült az ölembe.

- A világ tetején érzem magamat - vigyorgott rám.  A világ tetején.. hmm..

- Tudom milyen érzés... - feleltem, majd folytattam. - Tudod mikor érzi magát az ember igazán a világ tetején? Amikor telt házas koncerten, a színpad legmagasabb pontján áll.

- Te tudod milyen érzés, ugye apu?

- Azt hiszem, igen, tudom.

- És én is megtudhatom valamikor? - nézett a szemembe kék szemeivel.

- Egyszer Te is megtudod - bólintottam mosolyogva, majd magamhoz öleltem, és megpusziltam a homlokát.- Biztos vagyok benne.

Elképzelni a fiamat egy színpad tetején, ahol csak Ő áll egyedül egy mikrofonnal a kezében, fantasztikus érzés. Felsóhajtottam, majd gyerekemet kiemelve az ölemből felálltam, s odaléptem a korláthoz, s kinéztem a londoni tájra. Meglátjuk, mit hoz a jövő...

Tudom, ez most nem lett hosszú, de nem akartam nagyon húzni, így is heteket gondolkodtam, hogy mi legyen. Komolyan!

Azt hiszem, most érkeztünk el a blog utolsó bejegyzéséhez. A búcsú szöveget, már lenyomtam az utolsó fejezetnél a sztoriban, így most nem tervezem a kisregényem megismétlését.

Imádlak benneteket! Találkozunk a Testemben a lelked ~ blogomban! 

xx L.T.P.~   

Muszáj volt...

Sziasztok!
Ismét itt vagyok, bár lehet, hogy ezt a bejegyzést nem ide kéne kitennem, de úgy érzem, ez most pontosan ide, pontosan most ide kívánkozik!

Az utóbbi hétben, kaptam 2 embertől 2 dolgot. Az egyiktől egy képet, a másiktól egy videót! Leírhatatlanul jól esett! El tudjátok képzelni, hogy számomra ez mekkora öröm? Leírhatatlan. Ezt szavakba nem lehet önteni, sem leírni! Amit én itt leírok, egyáltalán nem fejezi ki, azt , amit érzek!
Amikor tavaly nyár elején elkezdtem a blogolást, akkor csak aranyos megjegyzések jöttek, és biztató szavak. Néha, pedig egy-két rossz akaró, akikkel szócsatába elegyedtem, de végül kibékültem velük.
Aztán nekiláttam egy hirtelen ötlettől vezérelve ennek a blognak! És jöttetek TI olvasók! Akiknek nagyon sok mindent köszönhetek!
Azért nem gondoltam volna, hogy ilyeneket fogok tőletek kapni! Még mindig sokkos hatás alatt vagyok, s próbálok valami összefüggő köszönetnyilvánítást összehozni, szóval bocsánat, ha értelmetlenül makogok itt össze-vissza!

Bibi:
L.T.P.~-Little diamond(For Lizi)  című videója, amin én nőiesen kijelentem. SÍRTAM! Igen, sírtam, és nem fogom eltitkolni! Megmondom őszintén, a közepén már bekönnyeztem, de igazán a végén sírtam el magamat... Gyönyörű, még egyszer köszönöm nagyon, nagyon, nagyon szépen!

Cintia:

Tudom, hogy nem ide tartozik, de ezt is Tőle kaptam! <3

Neked is nagyon szépen köszönöm ezeket! ezeknél ugyan nem sírtam, de itt ugráltam a széken! boldog voltam, hogy ilyeneket kaptam Tőled! 

És ez most mindenkinek:

Szerintem, vannak nálam ezerszer jobb bloggerinák! De úgy vagyok vele; És akkor mi van?!

Ők kapnak ennyi olvasót, kommentet, és szeretetet? Ő nekik készítenek videót, illetve képet?! Az Ő blogjuk neve díszeleg egy kézen?! NEM. 

Ezzel most nem arra akarok utalni, hogy jobb vagyok bárkinél, mert nem. Említettem is a mondandóm elején! Senkinél sem vagyok jobb, de életemben nem tapasztaltam még, hogy bármely blogger/bloggerinának videót készített volna az egyik olvasója. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer valakitől ilyet fogok kapni!  Nem szeretnék beképzeltnek tűnni, mert nem vagyok az, egyszerűen csak szárnyalok a boldogságtól, hogy ennyire szereti valaki az írásom! :) 

Annyit kérek, hogy aki ezt elolvassa, az hagyja meg a véleményét egy megjegyzésben!

One Shot ~ Benjamin Tomlinson.

Tudom, fura, hogy újra innen jelentkezem! Én sem gondoltam volna, de látjátok, nem bírtam ki, hogy kicsit ne túrjam fel a szép befejezést! Bocsi, elkapott a hév, s megírtam ezt! :) 

Ugyebár a történetünk, ott fejeződött be, hogy Benjamin Tomlinson jelentkezett az x-factorba. A mesénket most onnan folytatnánk, csak kicsit későbbről! 
Jó olvasást!

*Benjamin szemszög*

  Kiléptem az ezer színben pompázó színpadra. Most az egyszer, csak én csillogok itt. A középen pirosló x-re tapostam, s hagytam, hogy a lüktető ritmus magával ragadjon. Felemelő érzés itt állni, s pontosan ugyan azt a dalt énekelni, mint édesapámék sok éve. Torn..
A sorok között ülő apám tekintete a lelkemig hatolt. Ha találkozik pillantásunk, úgy is érezteti; törődik velem, s mellettem áll mindenben. Már számolni, sem számolom, hogy mennyiszer ismétli el egy nap; büszke rám. 
A dal a végéhez közeledett. Utoljára apukám szemébe néztem, majd végigpillantottam a mellette ülő húgomon, édesanyámon, majd a másik oldalán elhelyezkedő négy férfin, akik csak miattam utaztak ide, apám hívására. Ők lesznek a segédjeim, vagyis jobban mondva, Ők fognak velem dalolni, az egyik nótájukat. 
  Nagy levegőt vettem, s kiénekeltem az utolsó szólamot is. Meghajoltam. A közönség állva tapsolt, s bíztat szavakat kiáltott. Szeretnek engem. A mentorok már nem értékelik a produkcióm, hiszen, ez már a finálé. Ma végleg befejeződik a 2028-as x-factor, s kiderül, hogy ki lesz az év hangja, ki viszi haza a fő díjat, s a többi nyereményt. 
Boldog mosollyal az arcomon lépkedtem le a színpadról, s rögtön a saját öltözőmbe léptem be, majd vetettem le magamat az egyik fotelbe.
- Bátyó! - szaladt hozzám Bo, s átkarolt.- Ügyes voltál! - nyomott egy puszit az arcomra, majd beleült az ölembe. Az évek alatt sokat javult a kapcsolatunk. Bo számomra már nem csak egy idegesítő kis csitri, hanem az én kishúgom, akit mindentől megvédek.
- Mekkora rendetlenség van itt - vágott pofákat Apu, mihelyt belépett a helyiségbe.
- Louis, a helyedben én meg sem szólalnék! - helyezte apám vállára kezét Liam, majd folytatta. - Nálad, még nagyobb rendetlenség volt. 
- De itt most nem rólam van szó! - csattant fel Apu, majd levetette magát a mellettem lévő fotelba. - Jó voltál! - veregette meg a vállam - Büszke vagyok rád!
- Tizenhét! - emelte magasba az ujját Niall.
- Mi tizenhét? - kíváncsikodott Bo.
- Louis most ismételte elé tizen hetedjére, hogy büszke Benjaminra.
- Valóban, ilyen sokszor elismételtem volna? - Apa színpadiasan simogatta az állát.
- Jól van vicces fiú! Ne röhögtess! - lökte meg Őt Harry, mire majdnem kiborult a fotelből.
- Ez még csak a mai nap - erősítette meg előbbi szavait Niall.
- Anyám! - csapta magát homlokon Apu, majd felé fordult. - Zavar?
- Engem nem! Már megszoktam - rántottam vállat, majd felálltam Bo-t kiemelve az ölemből, s az ételes asztalhoz léptem. Felemeltem egy almát, s beleharaptam. 
- Hogy tudod megenni azt az undormányt? - jött a kérdés Apám felől.
- Örülj neki, hogy egészségesen étkezik! A mai fiatalság 70 százaléka egészségtelen gyors kajákat eszik! - dorgálta Anya Apát, aki ezek után meghúzta magát.
- Répát kell enni! Ugye Louis? - vigyorgott Zayn, majd elemelt egy répát az asztalról, s felém tartotta. - Parancsolj!
- Az alma nem finom répával! - csavarta ki Bo Zayn kezéből a zöldséget, s Niallhoz vágta.
- Aú!Ó, köszi Bo! Éhezem így is! - villantott egy mosolyt, majd eszegetni kezdte a répáját.
- Benjamin! - tárult ki az ajtó, s belépett egy dagadt, kopsz, szakállas férfi - Ismét maga jön! Az urakkal való közös produkció következik! - mutatott a hátam mögött sorakozó One Directionra,. akik egy dal kedvéért újra összeálltak. Fantasztikus érzés, hogy ennyire odaadóak, hogy csak is miattam újra összeálltak, s velem énekelnek. 
- Show time! - ugrott egyet Harry, majd eltrappolt mellettem.
- Benjaminnak kéne előre menni! - tolta vissza egy kézzel Harryt a pacák, majd rám nézett.
Szó nélkül indultam el előre. 
- Sok sikert! - kiáltott utánam Anyu. Sajnos, válaszolni már nem tudtam neki, mert opera tőrök tolni kezdtek a színpad felé, hogy siessek már. Nagyot nyeltem, s magamtól indultam előre.
  A számomra legkedvesebb One Direction dalt választottam, a Kiss You-t.Kis koromban sokat hallgattuk Apuval, sőt még énekelte is nekem. Miután bemondták a nevemet, a két magas fal kinyílt előttem, én pedig dalra fakadva ugrottam be a színpadra. Az egész úgy van megtervezve, hogy eléneklem majdnem végig, s a ' Na na na na na' résznél bejelentem, hogy itt van a One Direction, minden idők legsikeresebb zenekara. Az egész számot végigőrjöngtem, élveztem, hogy én énekelhetem ezt a dalt. Mikor eljött az idő megszólaltam:
- És most köszöntsék a One Directiont! - kiáltottam, s a falak újra életre keltek, Apukámék pedig bejöttek. A dal elölről kezdődött. Zayn kezdte, majd Harry folytatta, utána Liam csatlakozott, majd a refrént együtt énekeltük. Valami nagyot jót érezhettem, mert teljesen kikeltem magamból a szám végére. 
- Köszönjük szépen! - szólaltam meg a szám végénél, a közönség őrjöngött. Mintha egy koncerten lettünk volna, nem is egy tehetség kutatóban. A zsűri is állva tapsolta meg a produkciót. 
A műsor vezető letessékelte a színpadról Apuékat, nekem pedig fent kellett maradnom, mert most következik az elő eredmény hirdetés, azaz, hogy ki jut be a legjobb kettőbe. A szívem rejtett vágya, hogy sikerüljön, legalább a kettőbe bejutni, s büszkén kimondhatnám; Ezt nektek One Direction. Ez elég egoistán hangzott.
A másik két döntős is feljött a színpadra. Mentorunk mellé álltunk, s vártuk a lényeget. A négy mentor idén Cher Llyod, Carly Rea Jepsen, Demi Lovato, s Justin Bieber. Mind a múlt nagy énekesei, avagy sorozat színészei. Az én mentorom Cher Llyod. Rettentően kitartó nő. Talán ha Ő nem lenne, én sem tartanék itt. Az utóbbi mondatot elmondhatom Édesapámról is. 
Cher mellém állt,s kézen fogott.
- Tudom, hogy sikerülni fog! - súgta a fülembe - Nagyon komálnak téged, baby!
Közvetlen, és rendes. Igen, ez Cher.
- Mindannyian csodálatosan szerepeltetek a mai este folyamán, de csak kettő juthat tovább! S énekelheti el a győztes dalát, majd végül csak egy viheti el a főnyereményt.
Ezt utálom a legjobban, mindig húzza az agyunkat, az értelmetlen szövegeivel. Miért nem lehet kerek perec kinyögni, hogy ki jutott tovább ?! Oké, tudom, ezért kap Ő pénzt,  de akkor sem logikus! Legalábbis, én nem találom benne a logikát! 
- A mai este állása nagyon szoros volt! - folytatta Dave, a másik műsor vezető.
- Pontosan! A szavazók, viszont egyértelműen továbbjuttatták, Julia Ottavát! - kiáltotta a mikrofonba Amy, a lány műsor vezető, majd vigyorogva a lapjára pillantott.
Idegesen pillantottam a másik ellenfelemre, Marco Hamiltonra. A szememmel apámat kerestem, de sehol nem találtam. Pedig, most szükségem lett volna rá.
- A másik szerencsés továbbjutót nem sok szavazat választotta el a kiesett versenyzőtől! - csavarta a szavakat Dave.
- Gratulálunk mind a kettőtöknek! - vett fel egy édes mosolyt Amy arca - Mert csodásak voltatok.
- Na de térjünk a lényegre! - húzta tovább Dave. Azt hittem, hogy odamegyek, és kitépem a kezéből azt a papírt.
- És aki továbbjutott a legjobb kettőbe, az nem más mint... - Erre nem fejezi be, itt kapok agy bajt.
- Benjamin Tomlinson! - ordította Amy a mikrofonba. A közönség egyszerre kezdett el őrjöngeni. Egy hatalmasat ugrottam, s átöleltem Chert.
- Mondtam én! - pacskolta meg a hátamat, majd elégedetten állt tovább mellettem.
- A reklám után kiderül, hogy ki lesz a 2028-as x-factor szerencsés nyertese! - biccentett Dave a kamerába, majd a szünet elkezdődött.
Gyors léptekkel rohantam le a színpadról. Még mindig nem akartam elhinni, hogy bejutottam a legjobb kettőbe. Innen már csak egy lépés választ  el a legjobb helyezéstől.
Rögtön az öltözőmbe mentem, s elővettem a dalt. Ma este beteljesülhet a régen dédelgetett álmom. Mindig is olyan menő, és híres szerettem volna lenni, mint Apu.
- Kisfiam! - ugrott a nyakamba Anyu - Borzasztóan büszke vagyok rád! - ölelt tovább, természetesen visszaöleltem.
- Én is! - hallottam meg Apu hangját mögöttem. Egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára.
- Ez nem éri! Ez bunda! - trappolt be mérgesen Harry. - A kis takony leelőzött minket - durcázott, mire én felnevettem.
- Hé, inkább örülj neki! Ne féltékenykedj! - magyarázta neki Liam, majd rám nézett - Ügyes vagy!
- Köszi - viszonoztam a mosolyát.
- Meg fogod nyerni, ugye? - lépett elém Bo, s kék szemeit rám meresztette.
- Nem tudom! Nem hiszem - nevettem fel kínomban.
- Hé, ne mondj ilyeneket! Innen már csak egy köpés, és nyertél! - bíztatott Zayn a maga módján, mire én elvigyorodtam.
- Köszi, a bíztatást!
- Megvolt a tizennyolc? - meresztett nagy szemeket Apura Niall.
- Büszke vagyok rád! - nevetett fel, majd Ő is átölelt.
- Ohohohoho, tizennyolc! - kuncogott Niall.
- Szuper - durcázott tovább Harry.
- Harry én nem akarom húzni az agyadat, de lesz egy kis meglepetésem, ha esetleg úgy alakul, hogy én nyerem meg - villantottam rá egy ezer wattos mosolyt, mire Harry még csúnyábban nézett rám.
- Nem vagy vicces Tomlinson! - fonta karba kezeit a mellkasán, s lehuppant egy fotelbe.
- Dehogynem! Tudod, én mindig vicces voltam, és mindig is az leszek! - bólogattam sokat mondóan.
- Az én fiam! - karolta át Liamet Apu, s úgy csinált, mint aki sírt.
- Komolyodjatok! - emelte meg a hangját Anyu.
- Szerintem is! Át akarom olvasni a szöveget! - tartottam magam elé a papírt, hirtelenjében még a légy zümmögését is lehetett hallani, olyan csend lett. Egymás után futottam végig a sorokat, magamban énekelve. sosem szerettem hangosan énekelni, ha itt voltam Ők. Ők ezerszer jobbak nálam, és még beégnék előttük.
- Kopp, kopp! - dugta be a fejét az öltözőbe Cher - Elrabolhatom Benjamint?
- Nem! - kapta el a kezemet Bo.
- Jól van! Kimentek a néző közönségbe?
- aha! Szorítunk! - lökött meg Zayn.
- Köszönöm!Sziasztok! - majd becsuktam magam után az ajtót.
- Gyerünk Benjamin! Te fogod kezdeni! Odamegyünk a fal mögé, és elénekled nekem! Rendben?
- Igen - bólintottam magabiztosan, majd követtem Chert.
A dalt, vagy hármszor kellett újra kezdenem, mert Chernek nem tetszett. Egész reklám alatt énekeltette velem, engedelmeskedtem neki, hiszen elkapott valami tűz belülről, s a célom, az x-factor megnyerése volt. Eddig csak a legjobb kettőbe akartam bekerülni, de most már, nem! Én akarom megnyerni! 
  A műsor vezető köszöntötte a tévé nézőket, majd bemondta a nevemet. A kezembe adtak egy mikrofont, s szétnyílt előttem a fal. A szemem elé tárult a közönség. Azonnal Apuékat kezdtem keresni, rövidesen fel is fedeztem Őket a közönség soraiban. A dal elkezdődött, én pedig beleéltem magamat. Hagytam, hogy a lassú dallam magával ragadjon, s elráncigáljon egy másik világba, ahol csak a zene, és én vagyunk. Teljesen kizártam a külvilágot, azt is alig vettem észre, hogy a dal befejeződött. A közönség állva tapsolta meg produkciómat.
Szerényen meghajoltam, majd kiszaladtam. Most Julia következett.
Cher magához hívott, s megdicsért, hogy tökéletes produkciót nyújtottam. Míg Julia dalolt, addig odamentünk a szétnyíló fal mögé, hisz Julia éneke után azonnal eredmény hirdetés következik.
- Köszönjük Julia! Most pedig várjuk Benjamin Tomlinsont a színpadra! - jelentette be Dave.
A fal kinyílt, majd beléptünk Cherrel. Nyeltem egy hatalmasat, majd Julia mellé léptem. Hozzá is felment Carly a mentora, s feszülten vártuk a végeredményt.
- Kérem Demi Lovatot, s Justin Biebert, hogy értékeljék a két versenyzőt! - Áh, gondolhattam volna, hogy nem térhetünk azonnal a lényegre. Először Justin kezdett beszélni, mind a kettőnket megdicsért, s Juliat sok bókkal látta el. Demi Lovato megdicsérte a hangomat, s azt mondta, hogy édes pofikám van. Elég érdekesen hangzott a szájából. Hiszen, már javában túl van a húszon.
Az értékelés után, a két műsor vezető rátért a rizsára. Beszéltek vagy jó negyed órát, s a tévé nézőknek megmutatták a nyereményeket, amit ma vagy én, vagy Julia visz el.
- És most! eljött a verseny vége! Mint már említettem, itt csak egy nyerhet! Vajon a kis drága fiatal pofi, Benjamin lesz a nyertes, vagy egy érett nő, Julia?
- Oh, de költői ma valaki - poénkodott Amy Davevel. Nagyon nem kedvelem ezt a DAvet, nem avgyok én kis drága, édi pofi, esetleg, de kis drága semmiféleképpen nem.
- És most nyissuk ki a borítékot! - fogta kezeibe Amy, majd lassan felbontotta, s kihúzott belőle egy papírt. Dave közelebb hajolt, hogy Ő is rálátást nyerjen a papíron szereplő névre.
- A 2028-as x-factor nyertese, nem más mint - ekkor dobpergés volt hallható - Benjamin Tomlinson! - kiáltotta a nevemet, mire én lesokkoltam. Tátott szájjal néztem végig a közönségen, majd a tomboló családomra, végül a két mentorra, Demire, és Justinra.
- Azt a mindenit! - motyogtam halkan.
- Nyertél baby! - ugrott a nyakamba Cher, s átölelt. 
- Igen nyertem! - ugrottam egy nagyot, s elvigyorodtam.
- Gratulálunk Benjamin! - mosolygott bólogatva Amy.
- Pár szót mondanál a közönségnek, és a tévé nézőknek? - lépett mellém Dave - Mit érzel most? - tartotta a pofámba a mikrofont. Jó, hogy nem nyomja le a torkomon.
- Hát, ezt így elmondani nem nagyon lehet! Csak szeretnék köszönetet mondani, a családomnak, és a csodálatos mentoromnak, Chernek! S annyit szeretnék még mondani.. Ezt neked Harry Styles!
Az utolsó mondatomra egy nagy nevetés hangzott fel. 
- A mocskos mindenit! - tátogta Harry. - Ezt még megbánod!
- Mégis mit akarsz mondani ezzel az üzenettel, Harry Stylesnak? - érdeklődött Amy.
- Tudod, ez magánügy - villantottam egy vigyort, majd felnevettem.
- Rendben! Gratulálok!
- És most következzen a győztes dal! - ordította Dave, majd a kezembe nyomtak egy mikrofont.


- Halihó! Benjamin, itt vagy? - rázogatta kezét a szemem előtt Bo.
- Mi? - emeltem rá tekintetemet.
- Á, semmi! Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam! - forgatta meg kék szemeit, majd lecsüccsent mellém a kanapéra, s kapcsolgatni kezdte a tévét.
- Én még mindig nem hiszem el! - motyogtam.
- Micsodát? - Bo.
- Hogy megnyertem..
- Már több, mint két hónapja! - forgatta meg ismét szemeit Bo, majd színpadiasan felsóhajtott.
- Tizenhét éves létedre elég kicsi a felfogásod. Jó, mondjuk csak két hete vagy tizenhét - nevetett fel.
- Na! Most fogd be!
- Mert különben mi lesz? - húzta tovább az agyamat.
- Telenyomom a cipődet fog krémmel.
- Ch, olyan gyerekes vagy! Úgy sem mered!
- Nem-e? - húztam fel a szemöldökömet, majd felindultam az emeletre. Be a fürdőbe, majd Bo szobájába, a kedvenc converse cipőjéhez. Egy gonosz vigyor húzódott a szám szélén, mikor Bo rémült tekintetét a cipőre, majd rám  emelte.
- Ne merd! Esküszöm, elégetem a gitárod! 
- Égesd! Majd veszek másikat - rántottam meg a vállamat, mire Ő csúnyán nézett rám.
- Kérlek ne! Tudom, hogy megmered! De ne! Benjamin!
- Mi folyik itt? - emelte meg Apa a hangját, mire én eldobtam a fog krémet, s kiegyenesedtem.
- Semmi! - feleltem nyugodt hangnemben, majd el akartam sétálni mellette, de Ő elkapta a kapucnimat.
- Nem mész sehova fiatal ember! Mit csináltok?
- Csak játszunk! - legyintett Bo, mire én rá vigyorogtam, Apa rám emelte tekintetét, majd Bo-ra, s elsétált.
- Köszi! - hálálkodtam Bonak, mire Ő csak elvigyorodott - Az adósom vagy.
- Jogos! Az vagyok! - bólintottam, majd a szobám felé indultam. Beléptem a bunkerembe, s lefeküdtem az ágyamra.
  Sosem gondoltam bele, hogy mennyire jó helyre születtem, hogy mennyire jó családba. Soha az életben nem fordultak meg ilyen gondolatok a fejemben. Pedig, így van! Csodálatos helyre születtem, s csodálatos szülőkkel lettem megáldva, s van egy édes kishúgom is, akivel olykor hullámzó kapcsolatot ápolok, de tűzbe mennék érte. 
Kinyújtottam a lábamat, s elővettem a telefonomat. Twitteren, vagy száz ezerrel megugrott a követőim száma. amit csakis az x-factornak köszönhetek, s Apukámnak. Valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy sokat áradozom Édesapámról, ez csak is azért van, mert felnézek rá, s nagyon szeretem. Mindenki ilyen apáról álmodik. Szeretet teljes, jó fej,  vicces, de ha olyan helyzet van akkor komoly, s probléma megoldó. 
Egy féloldalas mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam, hogy ki követett be twitteren .Apám száz év után, újra felnézett egy közösségi oldalra, meglehetősen furcsa. Mi történt vele? Ennyire unatkozik? Én szívesen lefoglalom Őt, valami ostoba hülyeségemmel. 
Felsóhajtottam, majd telefonomat magam mellé dobva elterültem az ágyamon. 
Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy az ember nem tizennyolc éves korában válik felnőtté, hanem, mikor rájön, hogy nem gyerek többé. Akkor én felnőtt vagyok? A temérdek butaságom ellenére, én már rájöttem, hogy nem vagyok gyerek többé. Az x-factor felnevelt, s felnőtté tett. Ezzel elvéve gyermekkoromat. A gyermekkoromat elvehette, de a sok szép gyermek emléket sosem fogja. A sok szép napot, ami Apával töltöttem, a sok butaságot. Szín tisztán él emlékezetemben az a nap, amikor Liammel kivitt a játszótérre, s az is, mikor bedobott egy medencébe, majd utánam ugrott. Azóta félek a víztől. Bolondos élet. De hát, ilyen Apával, ki nem vállalná be?


U.I: Megjegyzéseket lehet hagyni, annak ellenére, hogy valószínűleg ez a blog utolsó előtti bejegyzése, de lehet, hogy még elkap az ihlet! 

A kvíz!

A kvíz játék! 
Lehet díjakat nyerni, persze csak virtuálisan! :) 

Minden választ MEGJEGYZÉSBEN ÍRJ MEG! 2013.02.10. 22:00-ig lehet választ adni! Mindenféleképpen érdemes megpróbálkozni! :) Mindenkinek sok sikert! 


Feltételek:
- Nem másolsz a másikról, hisz lehet, hogy nem jót ír!Gondolj bele, lehet, hogy lemásolod Róla, s mégis Te tudtad jól, s ezért bukod el!
- NE olvass vissza a részekbe, teljesen tisztességes játékot szeretnék, bízom bennetek!!
- Ha egy kérdésre nem tudod a választ, akkor tippelj! Abból bajod nem lehet!


Díjazottak:
- A leggyorsabb válaszoló.
- A legokosabb olvasó ( MINDEN kérdésre jól adja meg a választ )
- A legfigyelmesebb olvasó ( Remek választ ad, a igaz/hamis kérdésekre, s a feltett kérdésekre)
- A tartalmában leghelyesebb választ adó olvasó.
- A tökéletes választ adó olvasó, az igaz/hamis kérdésekre. (Itt a gyorsaság is számít)
- Tökéletes választ adó olvasó a feltett kérdésekre. (Itt a gyorsaság is számít)
- Az olvasó, aki tökéletesen ismer engem.
- Legtájékozottabb olvasó ( Tökéletes választ ad a bónusz kérdésre!)


A játék:

1.) Igaz / hamis az állítás?

1. - Benjamin Liam fia.
2. - Zoe, és Louis összejönnek a sztori végén.
3. - Louis a sztori végére Eleanor párja lesz.
4. - Louis eléájult, mikor tudomást szerzett Benjaminról.
5. - Louis, csak Zaynhez nem ment el, Niallhoz, Liamhez, és Harryhez igen.
6. - Benjamin lány.
7. - Harry a történetben Benjamin keresztapja szeretne lenni.
8. - Niall Spanyolországban él a sztoriban.
9. - Niall tud vezeti a 30.fejezetben.
10. - Zayn egyszer megsértődött Louisra.
11. - George kezdi a verekedést Louissal.
12. - Louis meghal a verekedés közepette.
13. - George lesz Zoe párja a történet végére.
14. - Benjaminnal, és Louissal Zayn megy a játszótérre abban a bizonyos fejezetben.
15. - Louis cigizik, az egyik fejezetben.
16. - Liam is cigizik Louissal, abban a bizonyos fejezetben.
17. - Zoenak van bátyja.
18. - Zoenak van öccse.
19. - Louis levest főz a befejező részben.
20. - Benjamin nem jelentkezik soha az x-factorba.


2.) A feltett kérdések! Írd le a helyes megfejtést.

1. - Ki Zoe barátnője?
2. - Ki Benjamin édesapja?
3. - Hány éves Benjamin a történet egyes szakaszaiban.
4. - Benjaminnak van nővére? Ha igen, mi a neve?
5. - Hogy hívják Zoe testvérét?
6. - Mi Louis testvérei neve?
7. - Miért sértődik meg Louisra Zayn?
8. - Mi a srácok teljes neve? ( Csak a tökéletesen helyes választ fogadom el! )
9. - Mi Benjamin teljes neve? ( Több helyes megoldás is van. )
10. - Ki az a George?
11. - Hol lesz Louisnak sérülése a verekedés közepette?
12. - Louis és Zoe hányszor létesít szexuális kapcsolatot a történet során?
13. - Hány fejezetes a történet?
14. - Mikor volt dupla fejezet? Melyik az a kettő fejezet, ami dupla volt?
15. - Milyen színek dominálnak a blogban?

3.)Rólam!


1. - Mi az igazi nevem?
2. - Van még blogom ezen kívül? Ha igen, sorolj fel közülük négyet.
3. - Ki a kedvencem a bandából?
4. - Van facebookon oldalam?
5. - Ki a kedvenc bandám? ( Nehéz kérdés:DD )
6. - Szerinted, szeretem a matekot? (Paraszti logikát használj:D)
7. - Mi a blogger nevem?




4.) BONUSZ KÉRDÉS! (A történet alapján válaszolj!)

- Benjaminnak Tomlinson, vagy Williams a vezeték neve? Magyarázd meg a választ! ( Csak azt a választ fogadom el, amely egyezik, az én válaszommal!

::.Utószó.::~32.fejezet.~ Az utolsó felvonás!

Befejező rész!


Hello ! Nem is tudom, hogy hol kezdjem...  Előre szólok, hogy ez  a kis ismertető, talán hosszabb lesz, mint maga a fejezet. Mindent le szeretnék írni, s megosztani veletek!

Talán, kezdjük a legelején!
Ez a blog ötlet, még október elején pattant ki az agyamból. Azonnal le is írtam pár embernek, akik azt mondták, hogy jó, s tetszett nekik. Lassan elkezdtem megírni a fejezeteket. Sok visszajelzés jött az első fejezetek után, hogy tetszik, és a rendszeres olvasók is csak gyűltek, ahogy a megjegyzések száma is a fejezetek alatt. Persze, akadtak utálkozók is, de engem Ők érdekelnek a legkevésbé, hiszen, amíg vannak akiknek tetszik az írásom, addig én írok, írok, s írok, míg le nem esik a kezem! (Akkor is írnék, hogyha nem olvasná senki, mert igazándiból imádok írni.) 
Szeretnék köszönetet nyilvánítani, minden kedves olvasómnak, s annak aki feliratkozott, megjegyzéseket írt, itt volt velem! Figyelemmel követte több hónapos munkámat. 
Már sokszor említettem, hogy utálom a befejezéseket, de bölcsen minden hozzátettem ; Ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is lesz. Ugye? Hát persze. Most jöhetnék, hasonlatokkal, mint valami költő, de nem fogok, hiszen nem vagyok, az, s nem is készülök annak. Legalábbis nem tervezem, hogy öreg koromban, egy papír, s egy toll lesz a kezemben, s írni fogok könyveket. Ez elég ironikusan hangzik. 
Jézusom, most úgy csinálok, mintha a világ dőlne össze ezzel a blognak a befejeztével. Hát bennem körülbelül, egy világ törik össze, hiszen imádtam ezt a blogot írni. Mindig hatalmas lelkesedéssel fogtam hozzá egy új fejezethez, s még nagyobb lelkesedéssel tettem közzé a blogon, hiszen annyian olvastátok, én pedig mindig igyekeztem a kedvetekre tenni.
Így a végére, az előző fejezethez is páran említtetették, hogy legyen egy második évad is. Sajnálom, de nem lesz, ez így kerek, szép, s jó, szerintem. Ha ismét, bölcs szeretnék lenni, akkor azt mondom; Nem az írás minősége számít, s nem is az, hogy hányan olvassák, hanem, hogy maga az író (én) mit gondolok róla. 
Tudom, páran azt gondoljátok: ' Jaj, de bölcs lett valaki hirtelen'. Pedig nem, ez csak azért van, mert most fejeztem be az utolsó fejezetet frissen, s még a hatása alatt vagyok a sokknak, hogy vége. Egy korszak lezárult.. (Ismét bölcs mondat, tudom.)
Oké, lesz majd új blogom, de nekem akkor is ez, az egyik legkedvesebb marad, s eszem ágában sincsen letörölni, hisz miért tenném? Reménykedem benne, - mint már említettem az előző fejezetben -  hogy szeretném, ha további Directionerek is rátalálnának a blogra, s beleolvasnának, majd kijelentenék: Ez, jó volt! 
Mindenki más, biztos van olyan is, akinek nem tetszik, de aki olvassa, annak valószínűleg tetszik, hisz eléggé logikátlan lenne, ha úgy olvasnátok valamit, hogy nem tetszik.  
Lassan, már abbahagyom a dumát, mert tudom, hogy szinte senki sem fogja ezt végigolvasni, csak a leghűségesebbek..talán, még Ők sem. Mind egy, akkor térjünk rá a köszönet nyilvánításra.
Köszönöm mindent, Zitának, hiszen sokszor kihúzott a szarból, s tanácsot adott, tartotta bennem a lelket. Köszönöm Hannának az ötleteket, mert neked mindig van valami jó ! Köszönöm Laurának, akivel ugyan az utóbbi időben rosszul vagyunk, mert utáljuk egymást, de mikor írni kezdtem a blogot, akkor még megvoltunk. Szóval köszönöm Laurának, hogy elősegítette ezt az ötletet! Ha Laura nem lenne, talán ez a blog sem, s annak ellenére, hogy most 'öri hari' van, meg nem beszélünk, én hálás vagyok neki. Sajnálom, ha valakit kihagytam, de még sokkban vagyok én is, hogy nem lesz több fejezet... 
Ezt utálom a legjobban a blogolásban, hogyha vége egy blognak, amit régóta írok, s a szívemhez nőtt, akkor mindig sírok a befejezésnél. Most is, mielőtt leírtam volna az utolsó mondatokat, elsírtam magamat. Sosem bírom ilyenkor. Olyan skizofrénnek érzem magamat néha, mert egyszeriben elkomorodom, s rossz kedvem lesz, előtte, pedig minden happy volt.
Nem is szaporítom tovább szót! Köszönöm, hogy itt vagy, s ezt is így utólag elolvastad, mert tudom, hogy mindenki először a fejezetre volt kíváncsi. 
Szeretlek titeket, s találkozunk a legközelebbi blogomban.


A várva várt fejezet!:




2023.07.23.


Az élet; sokszor elgondolkozom rajta, hogy az enyémet miként lehetne definiálni.
Ha a jó magam egyszerű észjárásával fogjuk fel, akkor egy szóval tudnám jellemezni: Izgalmas.
Ha Liam fejével fordulunk a dolgok felé, akkor azt hiszem azt mondanám, hogy életem festménye, igen színesre sikeredett. Ha Niall felfogásával próbálkozunk, akkor simán, annyit mondunk, életem rostélyosa rendesen megsült, viszont ha Harry szemével nézzük a dolgokat, akkor a válasz, elég perverz lenne. Életem, magasan túllépte a 69 százalékot. De, ha Zayn egoista felfogását nézzük, Ő inkább csöndben meghúzódna a sarokban, és meg sem szólalna. Azaz válasz Tőle nem érkezne. 

Gondolataimból egy lány hang szakított ki.
- Benjamin! Add vissza a babám ! - hangzott fel egy vékonyka, sírós hang az emeletről.
- Nem adom vissza! - hallatszott a válasz azonnal - Nem kellett volna játszani a telefonommal.

Egy újabb vita éleződött ki a gyerekeim között. Általában, jelentéktelen dolgokon kapnak össze, mint például múltkor. Azon vesztek össze, hogy kié legyen az utolsó répa a levesben. Mit ne mondjak, ezeket a kis nézet eltéréseket felettébb szórakoztatónak találom, Zoe viszont kicsit sem. 

- Louis! Csinálj valamit! Én nem bírom! Megint összevesztek, és egyik sem hajlandó engedni! - vágódott le mellém feleségem a kanapéra. Igen, a feleségem, tavaly előtt nyáron megkértem a kezét, Zoe pedig habozás nélkül igent mondott. Még azon a nyáron összeházasodtunk.
- Miért? Figyelj, - fordultam felé, és megfogtam a kezét - Szerintem szórakoztatóak ezek a viták, én legalábbis élvezem, majd Ők rendezik. Nem szükséges a seggükbe mászni, ne hagyatkozzanak ránk, ha felnőttek lesznek, akkor sem leszünk ott mindig, hogy lerendezzük helyettük a dolgaikat, konfliktusaikat.
- De Louis! Még gyerekek! Kicsik! - próbált érvelni Zoe, de én nem hagytam magamat.
- Kicsik - horkantam fel - Benjamin tizenegy éves, tizenegy évesen már egy mászókáról lógtam le fejjel lefelé. Ez pedig egész nap a szobájában ül, vagy a számítógépet nyomja, rosszabb esetben, pedig a telefonját.
- De Louis! Akkor is! Szedd szét őket! Benjamin képes, és kilógatja az erkélyről a húgát! - szorította meg Zoe a kezemet, mire én csak felsóhajtottam, majd válaszoltam:
- Utoljára vagyok hajlandó rendet tenni! - Felálltam, s az emelet felé indultam, hogy elrendezzem a gyerekeimet.
- Már nem azért, de nem mintha olyan sokszor rendet tettél volna - szólt utánam Zoe.
- Nem kértem kommentárt! - löktem még oda egy gyors választ, majd kettesével véve a lépcsőfokokat rohantam az emeletre.
Mihelyt felértem a veszekedők felé vettem az irányt. A viszály helyszíne Benjamin szobája volt.
Az ajtó tárva nyitva volt, a két gyerekem pedig egymással szemben farkas szemet néztek. Ha olyan helyzetben lettünk volna, még fel is nevettem volna.
Bekukucskáltam az ajtón, s figyelni kezdtem a történéseket.
- Benjamin! Megmondalak Anyának, ha kidobod az ablakon a kedvenc babám ! - emelte bátyja felé a kezét Bo. 

Benjamin a nyitott ablak mellett állt, s kezében lévő babát kifelé lógatta az ablakon. Mulatságok perceknek nézünk elébe. Tudom, ez elég gonosz, de olyan vicces veszekedéseik vannak.
Tegnap, ha jól emlékszem Bo lehúzta a WC-n Benjamin Lady Gaga autó grammját, Benjamin annyira dühös lett a húgára, hogy letépte a Hello Kitty-s posztereit, szegény egész este sírt.

- Nesze itt a babád - dobta Deborahoz a játékot Benjamin, majd megindult felém.
- Nem szép dolog hallgatózni - bökött a hasamba.
- Nem szép dolog bántani a kisebbet! - oktattam ki.
- Pf, de olyan idegesítő! - puffogott Benji, majd mérgesen elvonult.
- Mi volt a vita tárgya? - fordultam kislányom felé, aki babáját magához szorítva, megszeppenve figyelt.
- Én csak meg szerettem volna nézni a telefonján valamit, Ő pedig észrevette, és kicsavarta a kezemből, majd megfenyegetett, hogy kidobja a babámat az ablakon - motyogta Bo, majd közelebb jött hozzá, s egyenesen felnézett a szemembe.
- Miért veszekedtek ennyit? - emeltem fel 7, és fél éves lányom, majd elindultam vele lefelé.
- Benjamin mindenen kiakad - forgatta meg a szemeit színpadiasan.
- Én akadok ki mindenen? - találtuk szembe magunkat a fiammal a nappaliban - Ez kedves, Ő játszik a dolgaimmal folyton.
- Benjamin! - tettem le Bo-t, majd nagyobb gyerekem felé fordultam. - Figyelj, Bo még kicsi, te is voltál hét éves, hidd el te sem voltál jobb. Legyél vele elnézőbb. Te vagy az okos és a nagy, Bo felnéz rád.
- Na persze! - fonta karba kezeit mellkasán Benji, majd levágódott a kanapéra, és a tévét kezdte kapcsolgatni. 
- Jól megy az apa szerep ! - csapott hátulról a vállamra egy férfi kéz. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van. Csináltam egy 360 fokos fordulatot, s szembe találtam magamat Liammel, s Harryvel.
- Ti mit kerestek itt? - húztam fel a szemöldökömet, s érdeklődő tekintetemet rájuk szegeztem.


A kanapén elhelyezkedtünk, Liam pedig mesélni kezdett, hogy eljöttek meglátogatni, hisz évek óta nem láttak. Szerintük nem sokat változtam kinézetileg, ahogy Ők sem. Harrynek még mindig megvannak a göndör fürtjei, s gödröcskéi az arcán, Liam pedig megnövesztette a haját, így díj nyertes sörénye lett. Csinosak voltak, magukhoz képest.

- No, és Zaynt, s Niallt hol hagytátok?
- Biztos elütötte Őket egy kamion - szólt közbe Benjamin, mire egy figyelmeztető pillantást vetettem rá.
- Na, szerintem menjél a szobádba, és ott folytasd a duzzogást! - löktem meg a karját, mire Ő szemöldökét mérgesen összehúzta, s felhúzott orral elvonult.
- Hasonlít rád, még mindig. Te is pont így duzzogtál régen - nevetett fel Harry.
- Most nosztalgiázni fogunk? - mosolyodtam el én is.
- Nem! Azt majd holnap. Akkor érkezik Niall, s Zayn. Niall megéhezett, így lekéste az egyetlen járatot Írországból, Zayn szintúgy lekéste a gépét, mert, hát Ő okot igazándiból nem mondott - vázolta fel a képet előttem Liam.
- Ah, ezek szerint Ők sem változtak semmit - bólogattam magabiztosan.
- Tavaly találkoztam Niallel, mert Mullingarban voltam - kezdett mesélni Harry - Semmit nem változott, félelmetes, hogy mennyire önmaga maradt.
- Ha jobban belegondolunk, mi is önmagunk maradtunk - vigyorogtam a fiúkra, mire Ők érdeklődően tekintettek vissza rám.  - Még mindig szeretem a répát, és a Lamboriniket is.
- És Zoe szereti a répát? 
- Zoe utálja a répát - ült le mellém fintorogva feleségem.
- Annyira egymás ellentétei vagytok, de ezt régebben is sokszor említettük - mondta mosolyogva Liam, majd folytattuk érdekes beszélgetésünket.

*~*~* 

2028.06.19.


Idegesen kevertem a fazékban a levest. 
Miért mindig nekem kell főzni? Minek van nekem feleségem?
Pasiból vagyok, egész nap a tévé előtt kéne henyélnem, és néznem a meccset, vagy a lányommal ellenem. ehelyett, én a konyhában állok, és hagyom, hogy Zoe bohócnak nézzen. Szeretem Őt, de megőrjít ez a folytonos vásárlási láz, ami a vérében van, s szerencsétlenségemre Bo is örökölte tőle, ez a fantasztikus hajlamot. Azaz míg Ők a plázában vásárolgatnak, én addig keverhetem a levest, s idegeskedhetek, hogy a 16 éves fiam megint merre kószál, azokkal az idióta barátaival, mármint azokkal akiket barátainak nevez, közben, csak kihasználják, hogy híres ember fia, s csak a pénzem kell nekik.
Mostanában Benjamin, naponta eljárkál otthonról, és csak este jön haza, vagy volt rá példa, hogy még akkor sem. Persze, mindig kitalál valami ütős kifogást. Legutóbb az volt a magyarázata az esti eltűnésére, hogy segített kivenni a csirkét a sütőből egyik barátnőjének, aztán vacsora után elaludtak. Gondolom, hogy alvás lehetett..
Okos egy kamasz, az egyszer fix.

- Apa! - nyitódott, majd csapódott a konyha ajtó, majd belépett rajta az emlegetett szamár.
- Szia Benji, merre voltál? - fordultam felé.
- Jól áll az a fa kanál - próbálta terelni a témát, de mielőtt közbeszólhattam volna folytatta - Amúgy a belvárosban, nagy hírem van - vett fel barátságos arca egy nagy vigyort.
- Na? - húztam fel a szemöldökömet, majd a levesre összpontosítottam. Gondolom mekkora hír lehet, talált 5 fontot az utcán? Nála általában ez is nagy hír.
- Nem fogod elhinni - húzta tovább az agyamat.
- Kinyögöd még ma?
- Jelentkeztem az x-factorba, és tovább jutottam a táborba - Fordultam egyet a tengelyem körül, s egyenesen fiam szemébe néztem.
- Félelmetes vagy - öleltem magamhoz - El sem tudod hinni, hogy mennyire büszke vagyok rád - veregettem meg a hatát, majd elengedtem.
Csodálatos érzés volt ennek tudatában lenni. Talán a fiam is követni fogja az utamat, talán. Hihetetlen büszkeség töltöttem meg a testemet, kellemes bizsergés futott végig a lábamtól, a fülemig, majd visszafordultam a levesemhez.

Az agyamban emlék képek ezrei jelentek meg a múltról. Életem fény koráról, életem legkedvesebb perceiről. A legkedvesebbek, s ennek csakis egy az oka, mindennek egy gyönyörű szó az oka, ami ezrek életét változtatta meg, vele együtt az enyémet is. Talán, ha ez a szó, vagy fogalom, - hívja mindenki annak, aminek akarja- , nem kel életre, talán Benjamin sem állna most itt előttem, talán Zoe sem vásárolgatna Bo-val a plázában, s talán nem lenne 4 legjobb barátom valahol a világ túl oldalán. S ez a szó, nem más mint; One Direction.

Köszönöm, hogy elolvastad. 
Szeretlek titeket, s találkozunk a legközelebbi blogomban.
Arra szeretnélek kérni, hogyha nem olvastad el a kisregényemet a fejezet legelején, akkor tedd meg, mert nekem fontos! Majd írj egy hosszú kommentárt az érzéseidről, s az egész kerek történetről. Ilyenkor szívesen fogadom a kisregényes kommenteket! Tetszik/ nem tetszik gombot, még utoljára megnyomhatod! 
Addig is, további blogom, ami íródik:
http://directionerekide.blogspot.hu/ (Little Horan) 2.évad teljesen más lesz, s örülnék, ha benéznétek!
Sziasztok! <3 :) xx  
U.I.: Megjegyzéseket ne felejtsétek el, hosszú legyen, s az elején lévő szöveget is lehet elolvasni, mert nem magamnak írtamXD:D
Döntsünk megjegyzés rekordot:D 78 rendszerestől elvárhatok azért ennyit nem? :) Aki pedig a történet során elfelejtett feliratkozni, az megteheti, mert van egy pár ezek között:

Ezt pedig feltétlen be akartam rakni egyik fejezethez:DDDD 69!!!:DDDDDD

31.fejezet.~ Váratlan ..

Sziasztok drágák! Én, én nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem akarok még búcsúzkodni, hiszen, utálok búcsúzkodni! Nem akarom, hogy vége legyen, de semmi nem tart örökre, így ez sem fog... Sajnos, nincs több ihletem ehhez a bloghoz. Örülök, hogy eddig volt, és ennyi fejezetesre sikeredett!:)
Szerintem, ez a fejezet jóval hosszabb lett a megszokottaknál, próbáltam hosszabbra írni. Legfőbb vágyam, hogy ez a blog ne tűnjön el a föld felszínéről, és további Directionerek is rátaláljanak! Örülnék neki, ha Ti mindig emlékeznétek rá.. Ahj, már megint búcsúzkodom! Ezt majd hétfőn, hiszen akkor jön a befejező rész.. Ahh nem akarom! NEM! KICSIT SEM! Olyan rossz lesz! Na, állj, nem bírok magammal.. Szóval, a lényeg annyi lenne, hogy ide hozzunk már össze szép számú megjegyzéseket, és fel is lehet még iratkozni, így utoljára :)



31.fejezet.~

- Te mit keresel itt? - tátottam el a számat, próbáltam úrrá lenni csodálkozásomon.
- Gondoltam meglátogatlak Titeket - felelt Eleanor egyszerűen.
- És komolyan, csak így idejössz, és tönkre teszed az életemet újra? - vontam kérdőre, mire Eleanor felsóhajtott.
- Én szeretnék bocsánatot kérni, és újra kezdeni mindent!
- Eleanor! Sajnálom, de én már nem érzek irántad, semmit, az utálatot leszámítva!
Eleanor arcán több ezer érzés futott végig ebben a pillanatban. Nem számított rá, hogy így elhajtom.
- Ki az? - lépett mögém Liam - Eleanor? Te mit keresel itt?
- Csak... semmit - válaszolt, majd lehajtotta a fejét, és távozott.
Én csak idegesen becsaptam az ajtót, mérgemben még az előszobában egy vázát is széttörtem.
-  Nyugi! Mit akart?
- Van pofája ideállítani, és azt mondani, hogy kezdjük újra? Ez is valami álom világban él! - dúltam-fúltam mérgemben.
Idegesen berontottam a konyhába, majd egy seprűvel tértem vissza, amivel összesöpörtem a szilánkokat.Azokat labára tettem, és kidobtam a kukába.
- Mi ez a nagy hajcihő? - érdeklődött Harry.
- Majd Liam elmondja, én még felrobbanok! - rohangáltam mérgemben a házban körbe-körbe.
Van képe idejönni? egyáltalán miből gondolta, hogy visszafogadnám? 
Gondolataimból a csengő dallama szakított ki. 
Idegesen rántottam fel az ajtót, de mikor megláttam, hogy kik vannak ott, minden mérgem azonnal elszállt. Az ajtóból Benjamin, és Zoe mosolygott vissza.
- Apu! - örvendezett a kisfiú, én pedig azonnal felkaptam, és magamhoz öleltem.
- Jaj, haver, el sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál!
- Apu, mi van az arcoddal? - húzta végig apró ujjait karcolásaimon.
- Semmi - fújtam ki a levegőt lassacskán.
- Biztos?
- Teljesen biztos, töri, nyugi, minden a legnagyobb rendben van ! - bólintottam, mire Benjamin arca egy nagy vigyort vett fel - Itt van Niall? Éhes vagyok!
Nem hiába, tudja, hogy mikor kihez kell fordulni!
- Persze, menjél keresd meg! - állítottam talpra, majd egy puszi kíséretében hagytam, had szaladjon.
- Nagyon jól áll neked Benji! - húzta mosolyra a száját Zoe, majd közelebb lépett.
- Hát, köszi! Nem jössz beljebb? - invitáltam a ház belseje felé.
- Ha szabad!
- Miért ne szabadna! Gyere már! - böktem fejemmel, majd beljebb léptem.
- Megnézhetem az arcodat? - kérdezte halkan, majd közelebb lépett, és nézegetni kezdte sérüléseim.
- Ezek nagyon csúnyák - húzta el a száját. Sajnálkozóan nézett rám.- Én úgy sajnálom, hogy így összevertek!
- Nem a te hibád, én kezdtem!
- De akkor is! Megérte?
- Eléggé, jól esett behúzni neki!
- Mégis te húztad a rövidebbet! Van még valahol sérülésed? - kérdezősködött aggódva.
- Van - feleltem, majd felhúztam a pólómat, mire Zoenak leesett az álla. 
- Jézus Isten! Nagyon csúnya a hasad!
- Nem volt kérdés, hogy belilul- e kétszer is egy helyre ütött - forgattam meg a szememet.
- Áh, te szegény!  És ez mind az én hibám, ha én nem kezdek ki vele, talán ez sem történt volna meg! Komolyan, én akkora egy rakás szerencsétlenség vagyok!
- Ne mondj ilyeneket! - ráztam a fejemet, s átöleltem Zoe-t.
- Miért vagy ilyen kedves hozzám? Úgy tudtam nem kedvelsz különösebben.
- Figyelj! Mégis csak te vagy Benjamin anyukája, amúgy meg hidd el nem utállak!
- Ahogy én sem téged, de néha úgy ki tudsz hozni a sodromból.
- Ahogy te is engem!
- Ahogy én is téged - suttogtam bólogatva, majd bementünk a nappaliba a többiekhez.

*~*~*

Zoe, már több mint két hete nálunk tölti a napjait. Mit ne mondjak, teljesen összebarátkoztunk, és ezt a többiek is kezdik észrevenni. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Eddig sem volt számomra közömbös, hiszen nagyon csinos lány, de ezek után, talán már többet érzek iránta puszta barátságnál.

Péntek délután a nappaliban ült az egész banda, Zoe társaságában. Benjamin nálam elvi szinten úgymond már a banda része.
- Kapcsold az MTV-re! - ugrált Niall a kanapén - Mindjárt kezdődik! Láttam tegnap a reklámot!
- Micsoda? - értetlenkedett Liam, majd végül odakapcsolta.
- Na! Ez ! - Niall ujját a TV felé bökte.
'One Direction vs. Justin bieber' című műsor ment a tvben.
- Ez a What makes you beautiful - tátotta el a száját Harry, s láttam, hogy szeme csillog.

- Úr Isten! Én megijedek magamtól! - fintorgott Zayn, majd felnevetett. - Elég érdekesen nézek ki!
- Szerintem jó! - rántott vállat Zoe - Mondjuk neked mi felel meg?
- Jó magam! - adott választ Zayn.


A műsor végén, leadták a Kiss you-t, mind a tv-vel énekeltük végig. Azt a sok bolondságot, ami abban van! Magamra sem ismerek!

- Jó volt ezeket visszanézni! - terült el Niall jóllakottan a kanapén.
- Igen, felemelő érzés - Liam.
- Ez mind szép és jó, nem akarok ünnep rontó lenni, de már késő van, Benjaminnak ideje aludni menni - rondított bele Zoe.
- Ma én fürdetem ! - álltam fel azonnal, majd Benjamint kivettem Harry kezéből, és elindultam az emelet felé,.. Ott vizet engedtem a kádba, majd segítettem levetkőzni a babucimnak.
- Csinálj nagy habot - tapsolt egyet a kezével, én pedig a meleg vízbe öntöttem hab fürdőt.
- Na, pancsizz! - emeltem a kádra Benjit, Ő pedig előszeretettel kezdte a habot felkavarni.
- Apu, engem miért szokott Anyu megfürdetni, és téged miért nem?
- Mert én már nagyfiú vagyok, és tudok egyedül fürdeni! - válaszoltam meg nyugodt hangnemben kisfiam kérdését. - Mondjuk nem bánnám, ha anyukád megfürdetne - vigyorodtam el, Benjamin, viszont semmit nem értett.
Szép is lett volna, ha érti a célzást.

Gyorsan megfürdettem, és kis Télapót csináltam belőle, mielőtt kivettem a kádból. Egy törölközőbe csomagoltam, majd pizsamába öltöztettem.

- Na, törpelék! Ideje aludni menni! - nyomtam egy puszit az orrára, majd bevittem a szobájába, és lefektettem az ágyába.
- Szólsz anyucinak, hogy jöjjön mesét olvasni, és puszit adni?
- Hogyne!
- Zoe, Benjamin hív! - kiabáltam a szobából.
- Hangosabban nem megy? - jött ki piros szemekkel a szobájából Niall, majd visszacsapta az ajtót. Ebbe meg mi ütött?

Zoe feljött Benjaminhoz, én addig elmentem fürdeni, majd bementem a szobámba, és bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem twitterre, még mindig egy csomóan követnek. Fogtam magamat, és visszakövettem pár ember.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak kopogtattak.
- Szabad!
- Louis! - lépett be Zoe, egy hosszú pólóban, és egy rövid nadrágban. Végigmértem tekintetemmel, majd a szemébe néztem.
- Mondjad - majd lecsuktam a laptopomat, és az éjjeli szekrényemre helyeztem.
- Hallottam, egy s mást!
- Öhm, micsodát? Nem ülsz le? - pacskoltam meg magam mellett a helyet.
- Benjamin valami olyasmit mondott, hogy te örülnél, ha én megfürdetnélek ! -Zoe leült az ágyam szélére.
- Na ne! - nevettem fel kínomban, s az arcom enyhe pírbe borult.- Hihetetlen, hogy terjed az infó!
- Szerintem is az ! Miért mondasz neki ilyeneket? - vont kérdőre.
- Én? De hát, Ő kérdezte, hogy te miért nem fürdetsz meg engem!
- Komolyan?
- Halál komolyan!
- Hmm, érdekes, na mind egy! Nem zavarlak tovább!
- Nem zavarsz - kaptam el a kezét, mire Ő felém fordult és kérdően pillantott rám. - Nem maradnál itt esetleg? Kicsit.
- Na, jó! Úgy is szerettem volna még kérdezni valamit!
- Hallgatlak !
- Úgy hallottam, a minap itt járt Eleanor Calder.
- Jaj, könyörgöm! Ne is mondd! 
- Oh, én azt hittem örülsz neki!
- Örülök? Egy és fél éve, ok nélkül rakta ki a szűrömet, most meg ideáll elém, és kijelenti, hogy 'Louis nem kezdenénk újra' ebben van valami realitás? Elküldtem a bú bánatba!
- Valóban? - húzta fel a szemöldökét Zoe, mire én csak bólintottam - Azt hittem, hogy még mindig Őt szereted!
- Én nem Őt szeretem! Én azt hiszem, egy teljesen más személyt szeretek ! - néztem mélyen Zoe kék szemeibe, közelebb húzódtam hozzá, és az ajkaimat az övére nyomtam.
Az elején kicsit habozott, majd végül visszacsókolt.
Megmarkoltam a derekát, majd magamra húztam, így Zoe rajtam feküdt. Heves csók csatába kezdtünk.
Mikor már nem bírtam magammal, fordítottam egyet magunkon, így én kerültem felülre. Megfogtam Zoe pólója szélét, és lehúztam róla.
Ő sem habozott, magabiztos mozdulattal letépte rólam az enyémet. 
- Biztos, hogy ezt akarod? - érdeklődtem halkan, mire Ő bólintott, az este pedig folytatódott.

***

Egy jó fél óra elteltével, Zoe pihegve borult mellkasomra. Kicsit felszisszentem.
- Oh, sajnálom - húzódott kicsit arrébb, mert véletlenül hozzáért a hasamon lévő fájó folthoz.
- Nagyon fáj még? - húzta végig kezét a lilaságon.
- Már javul, de még fáj - nyeltem nagyokat.
- Majd én meggyógyítom - suttogta, majd feljebb csúszott, és egy csókot nyomott a számra. - Louis! Én szeretlek! - nyögte ki halkan, mire nekem nagyobbat dobbant a szívem a szokásosnál. Hogy szeret?! 
- Én is szeretlek ! - válaszoltam neki, mire Ő csak elmosolyodott, majd vállamra hajtotta a fejét.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy egy pár vagyunk ? - Halk szavai, szinte a lelkemig hatoltak.
- Ha te is benne vagy, igen.
- Ez kérdés? - majd átkarolta a mellkasomat, és lecsukta szemeit.